Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Ercsi

A munka jó szervezettségére és intenzitására jellemző, hogy az üzemi épületek egy év alatt készültek el. Az akkori építőipari technológiát figyelembe véve ez kiemelkedő teljesítménynek számított. A magasépítési munkálatokkal egyidejűleg épült ki a vasúti pálya, az állomás és a rakodó, továbbá az úsztatok között. Ugyancsak kiépült a 760 mm nyomtávú kisvasúti hálózat, mely a Dunapartig húzódott, és a vízi úton, uszályokban érkező répa szállítására szolgált. Az üzem kezdetére átadtak egy kisméretű, fából épült cukor-, illetve répaszelet-raktárat is. Két évre rá mindkettőt bővíteni kellett. A gyár szerelése a generálkivitelező prágai Blecha cég vezetésével jól szervezetten folyt. A vasbetonszerelést a bécsi Pool vállalat dolgozói végezték. A gépek többsége külföldről — a pilseni Skoda művektől, az Első Brünni Gépgyárból és a berlini Fesca cégtől érkezett. A nagykapacitású áramfejlesztő dinamókat az AEG és a BBC gyárak dolgozói szerelték. Hazai gépgyártó üzemekből is kerültek ki gépek, a Ganz- Danubius, illetve Schlick Nicholson gyárakból. Az 1912 nyarának végére elkészült ipari létesítmény Európa legkorszerűbb kiskapacitású cukorgyára volt. Igen jó kivitelben, magas műszaki színvonalon, 8 millió korona ráfordítással valósult meg. A. biztonságra törekvő kivitelezés lehetővé tette, hogy az eredetileg 70—80 vagon répa feldolgozására létesült üzemben már az első — 1912—1913-as — gyártási idényben 7600 vagon cukorrépát sikerült napi 81 vagonos átlaggal feldolgozni. A következő évben már 110 vagon volt a napi feldolgozás.

78 Erre az időszakra esett a lakótelep létesítése is. A választóvonalat a tisztviselőtelep és a munkáslakta Kolónia között a garázs és istállóépület képezte. Túl a munkás „hat házon" a Ráckeresztúr felé vezető út szomszédságában nagy, kétszintes épület szolgált az idénymunkások elhelyezésére, az ún. kaszárnya. Ennek az épületnek földszintjén működött a cukorgyári elemi iskola. Itt kapott helyet a harmincas években a cukorgyári posta, majd a felszabadulást követően rövid ideig az óvoda, és a helyén megnyitott kis élelmiszer-, vegyesbolt. A kedvező lakásviszonyok sokakat vonzottak, sokaknak vágya, célja volt a gyártelepre bekerülni. Tisztviselőként dolgozni a cukorgyárban még elérhetetlenebbnek tűnt. Az alkalmaztatás előfeltétele többek között próbaidő és német nyelvudás volt. A német nyelvű kinevezési okmányokat, akceptleveleket Siegendorfban írta alá Patzenhofer Konrád vezérigazgató. A fizikai dolgozók közül csak a legügyesebbek, legjobb dolgozók számíthattak állandó munkára. Olyanok mint pl. Magyar Gyula, Schillinger József, Burlovics György, Magyar István, Dzsaja János, Juhász József, Bukovi István. Az első cukoripari szakmunkások külföldről, többségükben Csehországból kerültek Ercsibe. Kratochwill, Ganser, Putz, Seidl, Klein, Reichardt, Gutermuth, Vioralek, Wenczl, Germann stb. családnevek támasztják alá ezt a megállapítást. A gyárban korszerű laboratóriumot rendeztek be. A főépülethez kapcsolódott az eredetileg fából épült cukorraktár. A gyártóüzemet és a raktárt Ottó-féle elektromos magas vasúti pálya kötötte össze, melyhez 3, fémből készült billenő cukorszállító csille tartozott. 7 FMTÉ 16. 97