Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Ercsi

Az első igazgató a Morvaországból érkezett Thim Róbert mérnök volt. A főmérnöki teendőket mellette az ugyancsak morva származású Eduárd Gogella látta el. A kezdeti évek igen sok gazdasági problémák közepette zajlottak le. Kedvezőtlenül hatott a profitra, hogy; az új gyárban a cukor előállítási költsége az országos átlagot meghaladta. Ennek következetében a rész­vényesek nem jutottak a várt jövedelemhez. Ez oda vezetett, hogy kö­rükben szép számmal akadtak, akik megváltak értékpapírjaiktól. A részvények többsége a Leszámítoló- és Pénzváltó Banknál lelt új gazdára. Csalódást váltott ki az első üzem a szegény sorban élő ercsi lakos­ság körében is. Viszonylag kevesen dolgozhattak a pár hónapos kampány ideje alatt a gyárban. Az építkezések befejeztével ugrásszerűen emelke­dett a munkanélküliek száma. A répatermesztés, ha kis mértékben is, de enyhített ezeken a gondo­kon, lévén a cukorrépa erősen munkaigényes növény. A répa túlnyomó részét a nagybirtokokon termelték. Emellett a gyár közép- és kisbirtoko­sokkal, közel ezer egyéni gazdával is szerződött. A répa vetését, gondo­zását répafelügyelők útján kísérték rendszeresen figyelemmel. Az első répafelügyelő Bózsing Rezső volt. Az uradalmak, hogy olcsóbb munkaerőhöz juthassanak, messzi vidé­kekről, elsősorban Mezőkövesd környékéről idénymunkásokat, summáso­kat szerződtettek. Elhelyezésük, ellátásuk sok kívánnivalót hagyott ma­ga után. Pajtákban, fészerekben, igen nehéz körülmények között éltek hónapokon át a summások, és végezték megerőltető munkájukat. Közü­lük elvétve akadtak, akik nem mentek vissza, Ercsiben telepedtek le. A cukorgyártási idény, — ahogy Ercsiben emlegetik, a kampány — időtartama mindenkor a termelt cukorrépa mennyiségétől függött. A munkaidő nappali, illetve éjszakás műszakból állt, 6 órától 18, illetve 18-tól reggel 6 óráig tartott. Megállás nélküli, folyamatos üzemeltetéssel egybefolyó hétköznapok, vasárnapok, ünnepek követték egymást. Mű­szakváltások idején valóságos népvándorlás volt a gyárból, a gyárba a vasút felé vezető út mellett, vagy át a Savanyúgyöpön, amikor még járda sem volt a község és a gyár között. Helyi közlekedésről nem is beszélve. Maga a munkahelyre bejárás is fárasztó volt, különösen rossz időben, sárban, esőben, szélben, hóban. A cukorgyár ugyanis távol esett, három, illetve a tótlikiák esetében 4 kilométernyire volt a falutól. A dolgozók túl­nyomó többsége gyalog tette meg ezt az utat, hiszen még kerékpárja is csak kevés embernek volt a községben. A főtermék, a cukor mellett értékes melléktermékei is voltak a cu­korgyártásnak, a melasz, más néven a szörplé, továbbá a nedves és szá­rított répaszelet. A melasz mintegy 90%-át szesz- és élesztőgyárak hasz­nálták fel, a fennmaradó 10%-ot az állattenyésztésben hasznosították. A cukorgyár évtizedeken át kisebb kapacitású szeszgyárakat is üze­meltetett, Felsőbesnyőn, illetve Göböljárason. A melasz mellett burgo­nyából is állítottak elő szeszt. A Wimpffen Uradalom gazdálkodására átmenetileg kedvezően hatott a cukorgyár. Az 1910-es évek elején javultak a mezőgazdasági termelés lehetőségei, különösen a kalászosok terméseredményei. Jól fizettek a kapások, köztük a cukorrépa is. Javult az állattenyésztés hozama, külö­nösen az amerikai félvér lovak tenyésztése bizonyult kifizetődőnek. Is-

Next

/
Thumbnails
Contents