Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Enying

Degré Alajos ENYING Enying 1970-ben nagyközség a székesfehérvári járásban, 7518 lakossal, 2051 házzal, összesen 7279 hektár (azaz 11 131 kat. hold) területtel, melyből 482 hektár (837 kat. hold) belterület. A nagyközségben 1387 házban 5672 lakás van. A többi ház és lakos külterületi, részben idecsatolt község (Balatonbozsok), részben egykori puszta, lakott külterület.

1 Vasútállomása a helység belterületétől másfél kilométerre fekszik. A helység az aránylag keskeny és hosszú háton fekszik, mely Balatonaligától a Sió és a Kabóka (Csíkgát-patak) egyesüléséig húzódik. E hátat földrajztudományunk Enyingi hátnak nevezi. Délnyugat felé igen határozottan felismerhető északnyugat—délkelet irányú vetősík választja el a Siófok—Balatonszabadi süllyedékterülsttől. Északkeleti oldalát pedig egy északkelet—délnyugat irányú vetődés határolja el a Kabóka völgyétől. E hát 40—50 méter relatív magasságú, és délkelet felől északnyugati irányban magasodik. A Balaton-árok peremén, már helységünk határán kívül meredeken szakadnak le területünk feküjét (alsó földréteg) alkotó pliocén rétegek. Minden oldalról viszonylag jóval alacsonyabb fiatal sülylyedékterülettel, illetve kimélyített folyóvölgyekkel érintkezik. Általános tengerszint feletti magassága 150—160 méter között váltakozik, de a Balaton partja közelében 171 méterre emelkedik, délkeleten — Páta, Kiskustyánpuszta vonalától délre — 120—140 méterre csökken, de a 103—104 méterre kimélyített Sió- és Kabóka-völgye felől még így is jelentős magasságú fennsík benyomását kelti. A hát felszínének alapját pleisztocén üledékek alkotják, amelyekre folyóvízi hordalék és délkelet felé egyre vastagodó lösztakaró települt. A pliocén homokos, agyagos rétegek — mivel a hát féloldalasan északnyugat felé emelkedett ki — a Balaton partja közelében kerültek nagyobb tengerszint feletti magasságba, és a néhány méter vastag folyóvízi hordalék alatt vagy közvetlenül a felszínen találhatók. Délkelet felé fokozatosan mélyebbre kerültek a pleisztocén üledékek, és a Sió—Kabóka (Csíkgát) összefolyásánál már alig emelkednek az alluvium fölé. A lösztakaró a délkeleti oldalon 8—10 méter, sőt, ennél nagyobb vastagságot is eléri. A pliocén kor végén vagy az ópleisztocén korban e terület még a környezeténél mélyebb helyzetű volt, tehát a helyén széles völgy húzódott. Ebben a völgyben jelentős folyóvízi erózió és akkumuláció ment végbe. A kavicsanyag a hát szélei felé fokozatosan kivékonyodik, tehát mederszelvényt mutat. Ez a kavics mogyorónyi, diónyi darabokból áll,