Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Enying
helyenként folyóvízi homokkal változik. A kavicsok erősen mállottak, mészkérgesedtek. A meder korát Lóczy Lajos az óplesztiocénba helyezi. A hát alacsonyabb részeit, lejtőit a lösz alatt finomabb folyóvízi hordalék fedi. Ebből már nem került kavics a felszínre. Ennek anyaga aprókavicsos homok, az alsó kavicsnál fiatalabb középpleisztocén korú lerakódás. Ez a magasabb részeken már nem mutatható ki. A hát kiemelkedése azóta is tart, még napjainkban is megfigyelhető. A terület északnyugati részein a löszlerakódás már az új pleisztocén előtt megkezdődhetett. A délkeleti lejtőkön utolsó jégkorszaki lösz képződött nagyobb vastagságban. A terület hát jellege részben az ópleisztocén óta folyamatban lévő kiemelkedés, részben pedig a Balaton-árok újpleisztocén lesüllyedése és a Sió, illetve a Kabóka völgyének postglaciális kimélyülése révén formálódott ki. Völgykialakulás kedvező feltételei két helyen, Enyingtől és Balatonbozsoktól nyugatra voltak meg. Az Enyingtől hátraharapódzó száraz völgy a Kustyánhegy (157 m) lösszel vastagon fedett északkeleti lejtőjét szabdalta fel. A Kabókavölgyben folyó patakot Enyingig Kabókának, Enyingtől délre Csíkgátnak nevezik. A patak 26,5 km hosszú, eredeténél a patak abszolút magassága tengerszint felett 172 m, torkolatánál pedig 101 méter, abszolút esése tehát 71 m. 1940-ben a patakot szabályozták. Enyingnél halastavat is létesítettek, de az ma gondozatlan, zsilipjei, hidjai, átereszei pusztulnak. 2 A helység nevét IV. Béla korában Enyg/' 1345-ben Enygh, 1462-ben Enneg, a XV. század végén rendszerint Enyng vagy Enyungh, de 1488-ban Enyeg alakban írták/' 1635-ben Enyengh, 1648-ban Enengh, 1696-ban Eningh 5 az írás módja, de előfordul az Enigh alak is. 0 A 18. században állandósult az Enying vagy Enyingh alak, 7 de még 1863-ban is írták Enyéngnek. 8 A név az ómagyar személynévből keletkezett, amely 1250-től Enig alakban írásban is előfordul. Az alapjául szolgáló személynév előzményeit némelyek az ónémet Ening személynévben, mások pedig az ófrancia Enygeus személynévben keresik. 51 Enying legrégibb írásbeli említése IV. Bélának egy évszám szerint nem keltezett oklevelében található, mely a Pannonhalmi Apátság javainak összeírását tartalmazza. Eszerint Enying prédiumon van az apátságnak 2 háznépnyi (mansio) lovas jobbágya és 8 háznépnyi szántóvetője (arator). A négy ekealjányi szántó, rét és nádas közös a faluval. 10 A prédium a 12. században olyan helységet jelentett, melyben szolgák dolgoztak. Ez azonban az oklevél kelte korában már nem fedi a teljes valóságot, minthogy az apátság ottani alárendeltjeinek egy része lovas jobbágy. A „jobbágy" név „előkelő" jelentését nem felejtették el. A lovas jobbágyok nemcsak kíséretet, hanem fegyveres szolgálatot is adtak uruknak, és a szolgáló népek legelőkelőbbjei voltak. Másrészt az apátság szolgálattevői prédiumon éltek ugyan, de szántójuk, rétjük, nádasuk közös volt a „falu"val (villa), ami szabadabb szervezetet jelentett. Ekkor Enyingen az apátság emberein kívül más szabad emberek is éltek. A 14. században a falu több kisebb nemes ember közös birtoka. Közülük Török Ambrus egymás után többek birtokrészét megszerezte, de 1489-ben már egész Enyinget sajátjának mondhatta. Ez nem ment könynyen, így az Enyinggel már akkor összefüggő Pátapusztát csak zálogban bírta, és ezt 1477-ben kénytelen volt Batthyány Boldizsárnak visszaadni.
