Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Enying

község adta, Enying vállalta az épületnek helyreállítását és átalakítását, 2000 Ft értékben és munkával, a tanítót az állam alkalmazta. Ez Enying számár azért volt fontos, és azért vállalt anyagi terhet is, mert az új iskola közel volt az Enying határában lévő Nagykustyán-pusztához, ahol mintegy 60 tanköteles gyermek lakott.

365 Az elavult vágóhíd helyett új építésének terve már 1945 előtt felmerült, de szokás szerint elhalasztották. A hadiesemények során teljesen elpusztult. Űj, korszerű vágóhíd építése viszont az 1947. évi tájékozódás szerint 300 ezer forintot igényelt volna. Ezt a község belátható időn belül nem tudta előteremteni, ezért e célra államsegélyt vagy legalább kedvezményes feltételű kölcsönt kért. Egyelőre reménytelenül.

366 Viszont a szeszfőzdét a község maga állíttatta helyre, és azt nem adta újból haszonbérbe, hanem saját kezelésben hasznosította. A felek által hozott anyagból főzött pálinkának a képviselőtestület határozata szerint 14%-a a községet illeti, ebből tart ott egy üzletvezetőt és két munkást, akik az összpálinkamennyiségnek 4%-át kapják, persze a község részének terhére.

3

'" Saját kezelésben kívánta kitermelni a helyben termett gyümölcsből kifőzhető szeszt. Nagyjából a felszabadulástól kezdve Enying lélekszáma és házainak száma (ide számítva a községgel közigazgatásilag egyesített Balatonbozsokot és Kabóka, Leshegy

} Nagykustyán, Óhódospusztát is) így alakult: Év Lakosok száma Házak száma 1941 6004 1108 1949 6737 1182 1960 7621 — 1970 7518 2051 A lakosság tehát kiheverte a II. világháború nagy vérveszteségét és arányosan szaporodott, csak 1960—1970-ig észlelhető 103 főnyi (1,4%) csökkenés. A lakosságból 1970-ben 5072 fő lakott 1387 házban a község belterületén, 908 lakott 225 házban Balatonbozsokon, 813 lakott 150 házban a felsorolt pusztákon.

368 A sok nagylétszámú puszta a földmívelő életmód és a nagy uradalom majorokat növelő intenzív gazdálkodásának következménye volt. A lélekszám visszaesésének oka a nagyarányú ipari munkahelyválasztás. Sokan ingáztak Peremartonba, Pétre, Székesfehérvárra, de néhány ingázónak sikerült munkahelyéhez közelebb lakást találni. Az állattenyésztésben aránylag gyorsan sikerült a háborús károkat helyrehozni. Természetesen az állattartás célja megváltozott, az 1960-as évektől visszamaradt a lótartás, hisz a szállítás, úgyszólván kizárólag gépi erővel történt, átalakult a szarvasmarhatartás, ez idő óta minimális az igás ökrök száma, de megemelkedett a tejtermelés céljából tartott teheneké. Űjra telepítettek ide juhokat, de a számítás nem egészen vált be, a juhok száma ismét csökkenőben van. Az állatlétszám a felszabadulás óta így alakult: Év Ló Szarvasmarha Juh Sertés Baromfi 1935 920 1623 — 8224 17 390 1942 965 2208 502 6842 1962 220 2102 2030 6208 — 1966 157 2091 1160 7408 66 827