Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Várnai Tamás: Füle

első lépést a templom visszavételére. A szolgabíró 3 kanonokkal együtt Fülére ment. A református lakosok hajlottak a megegyezésre, mivel sejtették, hogy érdemi segítséget a vármegyétől a királynőig (Mária Terézia) sehonnét sem várhatnak, próbáltak viszont számukra is elfogadható feltételeket kieszközölni. Kijelentették, hogy hajlandók a templomot a katolikusoknak visszaadni, ,,ha templomunk helett (helyett) Templom köbül építtetni engettetik és helly mutattatik . . . pénzen vett harangunkat levehetjük. Templomunkból minden Mobiliákat (felszereléseket) kihordhatunk. Prédikátorunk Mesterünk és Oskola mint eddig úgy maradhatnak. Fülén leendő plébánosnak semmivel se tartozunk." Nem érték be természetesen üres ígéretekkel, hanem kijelentették, hegy a templomot csak akkor hajlandók átadni, „ha mindezeket káptalan maga Pötsétjével megerősíté . . . Vármegye confirmálja (megerősíti) ... az Urak kérésének engedelmeskedünk és templomunkat odaengedjük."

8,1 A veszprémi püspökség a füleiek kívánságának túlnyomó többségét lényegében elutasította (nagyon valószínű, hogy a káptalan mint kegyúr, hasonló álláspontot foglalt el). Lenthy püspöki helynök 1750. augusztus 15-én az alábbi nyilatkozatot tette: „Adom tudtára az, kiknek illik, hogy a Fülei Kálvinista valláson levő embereknek mostantúl fogva megengedtetik, hogy amidőn halottyuk történik, mind a két toronyban levő harang (a toronyban lévő mindkét harang) megvonyattassék (meghúzattassék). . . pénz és fizetés nélkül. . . mivel ők is azon harangot, amely az Haranglábon, újonnan ... a toronyba feltenni és állandóképpen megmaradni. . . megengedték és odaadták . ,."

85 Mivel a püspöki helynök nyilatkozatában református templom építéséről szó sem esett, a fülekieket ez az ígéret nem elégítette ki. Mikor Dubniczay kanonok dézsmálás céljából Fülén járt és egy Kovács János nevű jobbágyot megbotoztatott, a felháborodott lakosok a kanonokra támadtak és csak Almády András plébános könyörgésére hagyták békén. (Kovács János állítólag Bécsben járt, hogy a királynőnél adja elő a fülei reformátusok panaszait.)

86 1750. április 7-én a megyei közgyűlésen ismertették Almády András fülei plébános panaszát, mely szerint a fülei kálvinisták egybegyűltek és kijelentették, hogy mivel sem a királynő, sem a vármegye, sem a veszprémi káptalan nem fogja pártjukat, a templom kulcsát erőszakkal is elveszik. Ezt követően két katona jelent meg a plébánosnál és követelték, hogy adja vissza a nagyböjti időszakra elvett dudát, hogy a fülei legényekkel együtt táncmulatságot rendezhessenek. (A reformátusok nem tartották be a böjti szokásokat, melyek szerint hamvazószerdától húsvétig tilos mulatságot rendezni. Ettől függetlenül a plébános részéről értelmetlen lépés volt a duda elvétele, hiszen sejthette, hogy ezzel csak újabb indulatokat kavar fel.) Az egyik katona erre indulatosan elment, a másik ottmaradt, és helyeselte, hogy a plébános nem adta vissza a dudát, mert „a parasztok rossz szándékban vannak". Ezt a katonát a pap kikísérte az utcára, ahol a parasztok csoportosultak, s közülük az egyik a plébánoshoz rohant és megragadta a karját. Ennek az embernek fia apjához hasonlóan cselekedett, de amikor a pap figyelmeztette őket, elengedték. Mivel a parasztok észrevették, hogy a másik katona figyelmeztette a papot a várható inzultusra, azt megragadták, és ütlegelték. A plébános beadványa szerint a fülei reformátusok kijelentették, hogy ha 3 papot küld is a