Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Várnai Tamás: Füle

veszprémi káptalan a faluba, azt is kiölik. A megyei közgyűlés az ügyben sürgős vizsgálatot rendelt el.

87 A veszprémi káptalan úgy próbálta elejét venni a további megmozdulásoknak, hogy a már említett Szűcs János nevű jobbágyot el akarta fogatni és úriszék elé állítani. Lépése azonban újabb felháborodást váltott ki, és a füleiek elhatározták, hogy megvédik emberüket. Ennek történetét egy Fülén rokonlátogatásban volt felsőörsi jobbágy vallomásából ismerjük. A. veszprémi káptalan tiszttartója és ügyvédje urasági hajdúkkal Fülére ment és elfogatta Szűcs Jánost. Erre a füleiek a harangokat félreverték és ő (a tanú) a házból kiment, arra gondolva, hogy tűz van, ezután a falu háza előtt megállott és jól látta, hogy a fülei férfiak dorongokkal, fészekkel (fejszékkel) és baltával, az asszonyok pedig konyhai szerszámokkal rohantak oda és kiáltoztak „Soha meg ne engedgyük amég (amig) csepp vér bennünk leszen, hogy elvigyék enberünket." Az urasági embereket egy, a faluban tartózkodó katona megvédte, de Szűcs Jánost kénytelenek voltak szabadon engedni. A felháborodott tömeg még a községi bírót is szidalmazta, mivel az nem állt ellen az urasági embereknek. Azt kiáltozták, hogy „csak agyon köllenik (kellene) az bírót verni, mert már eöis (ő is) hamis, elcserélte a hitét."

88 A történtekről a fülei plébános is vallomást tett, nagy gondot fordítván saját sérelmei ecsetelésére. „A midőn intettem és kértem őket élőmbe ugrottak úgy, mint Kovács György és Nagy Ferenc csizmadia legények mondván várgy (várj) csak pap (öklökkel fenyegettek rám) téged (téged) is megtanítunk és talán valamit nyertem (kaptam) volta tülök (tőlük), ha a Falu Bírája pálczájávai Nagy Ferenc legényét meg nem ütögette volna."

89 A királyi kancellária a Habsburgok valláspolitikájának megfelelően — jóllehet jobbára csak az érdekelt egyházi hatóságok és a sértettek előadásából ismerte az eseményeket •— egyértelműen a katolikusok mellé allt és megbélyegezte a fülei protestánsokat. A kancellária előterjesztését, melyet Mária Terézia is jóváhagyott, az alábbiakban summázhatjuk. Füle református lakói panaszt tettek földesuruk, a veszprémi káptalan ellen, mert oratóriumukat a toronnyal együtt a katolikusoknak adta át. A káptalan új oratórium és torony építésére nem akar helyet kijelölni. Ezután meglepő — de valójában mégsem meglepő — fordulattal az előterjesztés így folytatódik: A fülei reformátusok állandóan kihágásokat követnek el. 16 éve a káptalan nagyprépostját bántalmazták, 4 éve mikor a katolikus lakosok kérelmére a földesúr katolikus tanítót alkalmazott, Szűcs János izgatására megrohanták a házat, melyben az uradalmi tiszttartó a tanítóval együtt tartózkodott, a tanítót a faluból kiűzték, az urasági tiszttartót és a hajdút megverték és halállal fenyegették. Ezután Kaisza János katolikus lakos házára törtek és csak a bíró erélyes fellépésére távoztak el onnan. Az elmúlt évben, amikor Dubniczai kanonok dézsmálás végett a faluban megjelent, illetlen szavakkal fogadták, mire az Kovács János jobbágyot megbotoztatta. Mikor a lakosok erről értesültek, csoportosan támadtak és a kanonokot bántalmazták. Amikor a folyó évben a földesúr a provizort és az ügyészt Fülére kiküldte, hogy Szűcs János jobbágyot, a fő izgatót Veszprémbe vitessék be, a lakosok a harangot félreverték és különböző támadó eszközökkel felfegyverezve a községházára támadtak, az urasági tiszteket halállal fenyegették és Szűcs Jánost erőszakkal kiszabadították. Ezt követően a lázadók ellen vizsgálat indult. A kancellária véle-