Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Fehérvárcsurgó

Az 1924. áprilisi közgyűlés úgy határozott, hogy a kocsmát újból bérbe adják. A nyilvános árverésen 2175 kg búzáért hat évre Schille Gyula kapta meg a bérletet. Ezt követően többször cserélődött a bérlő. 1928-ban a pénzügyigazgatóság előírta, hogy a kocsmaépület falait fel kell emeltetni, mert a kocsmahelyiségben nincs meg az előírt legkisebb (280 cm-es) magasság. A községi közgyűlés a nehéz gazdasági viszonyokra hivatkozva kétszer is kérte a halasztást. 1932-ben viszont a tetőt is cserélni kellett (a rossz fazsindelyt már nem lehetett többé megjavítani). Ekkor palatetőzet került az épületre és a falakat megmagasították.-"

2 A kovácsműhely a községi kovácsházban volt elhelyezve; ezt is háromévenként bérbe adták. Évi bére 1922-ben 3600 K, 1925-ben 6 q búza, 1928—1933 közötti évi 120 P (ekkor Róka János bérelte).

293 Az 1924. novemberi közgyűlés foglalkozott a kocsmáros korlátlan italmérési jogával. Állandó panaszok merültek fel ugyanis ellene. Olyan hírek terjedtek el, hogy nem tanácsos vidékieknek megszállni, mert meglopják őket; orgazdák és kétes elemek találkozóhelyévé züllött a kocsma. Igen szomorú, állapította meg a közgyűlés, hogy még 13 éven aluli gyerekek is élvezik a szeszes italt. Ezért a közgyűlés előterjesztést tett a kocsmajog megvonására. Javasolták, hogy a helyett a Rákhegyen adjanak egy arra érdemes személynek italmérési jogot, mert a községben még így is négy kocsma marad.

294 A három (római katolikus, református és evangélikus) felekezet oktatási intézményei ebben a korszakban tovább működtek. Az 1920. szeptemberi községi közgyűlés kimondta, hogy mindhárom felekezet tanítójának tiszteletdíját a következő évre 20—20 K-val felemeli. Ezt a megyei törvényhatósági bizottság is jóváhagyta. 1923-ban a római katolikus és a református tanító 40—40 000 K-t, az evangélikus tanító 20 000 K-t, 1924től a rákhegyi római katolikus tanító 10 arany K-t kapott az ismétlő iskolában való tanításért. 1925-ben a képviselőtestület az alábbi tiszteletdíjakat állapította meg az ismétlő iskolai oktatásért: római katolikus és református iskolánál 42—42, az evangélikusnál 21 és a guti római katolikus iskolánál 20 arany K.

293 Az 1924. novemberi közgyűlés elhatározta, hogy az egyházak segélyezésére továbbra is a politikai község fizeti a felekezeti tanítók utáni nyugdíjjárulékot (ez 1924-ben 669 arany K-t tett ki az 5 tanító után). A további évekre 600 arany K-t szavazott meg a közgyűlés.

296 Az 1924. novemberi közgyűlés a testnevelési törvény végrehajtása érdekében az uradalmi gazdatisztet kérte fel, hogy vasárnap oktassa a leventéket. Az 1926. januári közgyűlés a leventeegyesületek szervezését a tanítókra bízta. Gyakorlótérnek a Simon I. János háza előtti teret jelölte ki. 1926-ban a község 4 millió K-t fordított leventecélokra. 1927-ben leventeotthon céljára a római katolikus egyházközségtől a régi bolthelyiségeket vették bérbe, amelyeket egyúttal kisebb összejövetelekre és előadásokra is használtak. 1927 áprilisában a nagyközség megvette Simon Dezső házát és ide helyezte át a szülésznőt. Az ő lakását rendezték be azután leventeoktatásra és népművelésre (100 P költséggel).

297 Az 1929. májusi közgyűlés kimondta, hogy a római katolikus óvodában szervezett óvónői állás után vállalja a nyugdíjjárulékot. Azért határoztak így, mert oda valláskülönbség nélkül jártak a gyermekek. Az óvoda