Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Fehérvárcsurgó

A segédjegyzői állást egyébként 1927-ben szervezték újjá. A község szervezési szabályrendeletét úgy módosították, hogy a segédjegyző az adóügyi jegyzői teendők ellátásával is megbízható. Az így megbízott segédjegyző hatáskörébe viszont olyan ügyek nem utalhatók, amelyek az adóügyet hátráltatnák.

278 A jegyzői lakás átalakítására 1930-ban került sor, miután a hivatalvizsgálatok alkalmával az alispán és a főszolgabíró többször is sürgette. Az 1930. júliusi községi közgyűlésen Tombor József elöljáró felszólalt: ha a jegyzői lak jó volt 70 évig, akkor a mai nehéz helyzetben is az. Erre a szavazás eredménye 11:11 lett, ezért 30 nap után új közgyűlést hívtak össze. Az 1930. augusztusi közgyűlés azután elfogadta Lázár János építőmester tervét és megszavazta a költségekre a hitelszövetkezetben lévő 8032 P törzsvagyont és a telkek eladásából befolyt 680 P-t. A tervet az alispánhoz terjesztették fel, aki az állami építészeti hivatallal vizsgáltatta felül. Az alispán javasolta, hogy a községházát alakítsák át jegyzői lakássá, ezt azonban az elöljáróság nem támogatta („örülni kell annak, hogy egy korszerű, szép községházája van a községnek"). Az elöljáróság végül is Klujber József magyaralmási kőművesmesterrel kötött szerződést a kivitelezésre, mint aki a legolcsóbb (6727 P-s) ajánlatot tette.

270 Ismerjük az 1919—1923. közötti évekből a kisbíró fizetését:

280 1919 1920 1921 1922 1923 I—II. kisbíró 300 300 1940 1940 2 q búza III—IV. kisbíró 100 200 1940 1940 2 q búza 1 q árpa Fehérvárcsurgó nagyközség közigazgatása számos egyéb üggyel is foglalkozott. 1925-ben pl. megállapította, hogy a határban elszaporodtak az ürgék, ezért kötelezővé tette az irtásukat. A birtokosok minden hold föld után 1—1 ürgefarkat voltak kötelesek beszolgáltatni április 15-ig.

281 1920-ban létesítettek az uradalom által juttatott (a jegyzői földek melletti) 1200 négyszögöl területen új dögtemetőt (a régi megtelt). 1924-ben 100 arany K költséggel körülárkoltatták. Az 1920-ban dühöngő marhavész járult hozzá a korábbi dögtemető megteléséhez. Járóka János cigány minden marha elásása után 40 K-t kapott. A menekültek részére való gyűjtést éppen a marhavészre való hivatkozással nem rendelték el.

282 Az 1924 novemberi közgyűlés egy pásztorház építését határozta el, hogy az összes pásztort, állatgondozót és tenyészállatot elhelyezhessék. A telkes gazdák 1,5 hold földet adtak el, hogy az árából fedezzék a költségeket. Az építés azonban olyan sokba került volna, hogy nem tudták kifizetni. Ezért az 1925. februári közgyűlés úgy döntött, hogy a községi pásztorházakat, amelyekben addig a gazdák tartották a tenyészállataikat, a község örökáron 50 millió K-ért eladja a telkes gazdáknak úgy, hogy a zselléreket is megilleti a tulajdonjog l

/4 része. Az árverést mellőzték, mert a község tulajdonát a községhez tartozó (gazda-) közösség vette meg.

2H,i 1930-ban a főszolgabíró közös szérű felállítását rendelte el. A képviselőtestület a 44.200/1924. sz. BM körrendeletre hivatkozva (amely kimondta, hogy közös szérűt csak az érdekeltek kérelmére és csak közös területen, vagy magánosok által erre a célra felajánlott magánterületen