Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Fehérvárcsurgó

A megyei törvényhatósági bizottság az 1921. februári közgyűlésén jóváhagyta, hogy a fehérvárcsurgói képviselőtestület az 1920. évi pótadó %-át 10-re szállította le, 1921-re 11%-ban állapította meg. Az 1923. évi költségvetés 99 163 K többletbevételt mutatott ki. Az 1920. júniusi községi közgyűlés kimondta, hogy az 1923. évre mellőzi a pótadó kivetését, mivel a rétekből magas vételárak folynak be.

2

'

3 A bor- és húsfogyasztási adókat a nagyközség háromévente egy őszben megváltotta a móri adóhivataltól. A kocsmárosokkal, bortermelőkkel és a mészárosokkal azután az elöljáróság átalányban egyezett ki; a bortermelők pl. minden 7-i telek szőlő után 50 fillért fizettek. A kimérőkkel az egyezséget lehetőleg úgy kötötték meg, hogy a községnek mérsékelt haszna származzék belőle. Ebből a haszonból azután a jegyző, a pénztáros és a bíró bizonyos részesedést kapott. A kiegyezési összeg 580 Ft, illetve 1200 K volt (900 K a bor-, 300 K a húsfogyasztási adóra esett).

274 1923-ban az állam átengedte a hús- és borfogyasztási adókat a községeknek. 1923 októberében olyan szabályrendelet készült, amely a kocsmárosokra 25 K, a termelőkre 12 K fogyasztási adót vetett ki. Ez később úgy módosult, hogy a termelők 1 hektoliter után 14 K termelési (és nem fogyasztási) adót fizettek. A kocsmárosok ellenőrzése azonban igen sok munkával járt, úgyhogy a munkadíj felemésztette az egész adóbevételt. Ezért a kocsmárosokkal átlagban egyezett meg az elöljáróság. A megye a termelőkre is kötelezően írta elő a fogyasztási adó fizetését: 1 liter után 10 K-t szedtek. 1926-ban a kocsmárosok borfogyasztási adója literenként 1530 K, ekkor a termelők nem fizettek. Valamint elengedték a fogyasztási adót a lakodalomra, születési lakomára, halotti torra beszerzett bor után. 1931-ben a bortermelők 50%-os adókedvezményben részesültek a saját háztartásukban elfogyasztott, valamint a cselédeknek és a munkásoknak járandóság címén kiszolgáltatott (a község, illetve a környező községek területén termelt) boraik után.

275 A megyei törvényhatósági bizottság az alábbi napidíjakat engedélyezte Fehérvárcsurgón :

278 1920 1922 1923 1924 jegyző helyben 8 50 600 15 kg búza vidéken 1500 elöljárók helyben 4 40 100 5 kg búza vidéken 20 400 10 kg búza A jegyzőt és a segédjegyzőt választás útján alkalmazták. 1927-ben került sor pl. a segédjegyző választására. Mindössze egy pályázó (Adamecz Aladár okleveles jegyző) adott be kérvényt. Az előírásoknak megfelelően a főszolgabíró jelölt. A szavazásnál a 28 képviselőtestületi tag közül 13-an szavaztak a jelöltre. 15-en pedig nemmel. A képviselőtestület azért az állást betöltetlennek nyilvánította. A határozatot az egyetlen jelölt megfellebbezte. A megyei törvényhatósági bizottság, megsemmisítve a csurgói képviselőtestület határozatát, Adameczet megválasztott segédjegyzőnek nevezte ki, mivel ő időben is szabályosan pályázott, a főszolgabíró szabályosan jelölte. így az 1886:12. tc. 77. §-a szerint „érvényesen szavazni csak a jelöltre lehet". Tehát a nemmel voksolók szavazatait úgy kell tekinteni, mint akik tartózkodtak a szavazástól. „Elő sem fordulhat, hogy az egyetlen jelölt kisebbségben marad" — írta a törvényhatósági bizottság.

277 19 FMTÉ 16. 289