Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Fehérvárcsurgó

1903-tól csaknem megszakítás nélkül Kruppa András a felső malom bérlője, még 1916-ban is vele kötötték meg a szerződést.

193 A két malom közül az alsó malom volt a fontosabb és értékesebb. Fontosabb, mert a bérleti díjához tartozott a községi alkalmazottak 84 mérő búzájának az őrlése és kiadása, valamint 2 db régi-mázsás sertést kellett hizlalnia és 170 Ft készpénzt fizetnie. Értékét növelte, hogy a malomhoz szántó és rét is tartozott. 1909-ben az áradás az alsó malmot megrongálta. A nagyközség ekkor rendbehozatta az istállót: a szobát padlóztatta és a konyhát kitégláztatta.

,9;! Az elöljáróság által elrendelt közmunka lehetett kézi vagy igás napszám. Minden háztulajdonos kétnapi kézinapszámra, a hazátlan lakosok és a családtagok egynapi kézinapszámra; a két- és egyfogatú igával rendelkezők egy-egy napi igás napszámra voltak kötelezve. Mind a kézi-, mind az igás napszámot a közgyűlés által évenként megállapított áron meg lehetett váltani. A. megváltási díjak nem változtak az első világháború végéig: egynapi kézinapszám váltságdíja 1 K, egynapi egyfogatú igás napszámé 2 K, egynapi kétfogatos igás napszámé 4 K. 1919-re emelték fel a kézinapszám váltságdíját 5 K-ra, az egyfogatúét 10 K-ra és a kétfogatúét 15 K-ra.

lin A járási székhelyre; Mórra és a megyeszékhelyre; Székesfehérvárra gyakran kellett hivatalos utakra menniök a nagyközség vezetőinek. Ezekre az utakra egy-egy fuvarossal előre szerződést kötött az elöljáróság, a szerződés rendszerint egy évre szólt és bizonyos helyekre előre kikötött fuvardíjat állapított meg. Székesfehérvárra pl. 3,60 K, Mórra 2,80 K, Bodajkra (az állomásra) 0,80 K, távolabbi helyekre 14 filér volt a km-díj. 1917-ben már nem is kötöttek szerződést. Az évi fuvardíj ekkor 1600 K, mert az orvos bevonulása miatt hetenként kellett a helyettes orvost Csákvárról elhozni és visszafuvarozni, ami maga 1456 K-ba került.

1

'

15 Ebben a korszakban tovább működtek a korábbi iskolák. 1850-ben az egyházlátogatás alkalmával panaszt emelt a presbitérium Varga János tanító ellen, aki a gyermekekkel keményen bánt; arcul verte őket, a torkuk alá vesszőt tolt. A presbitérium kérte, hogy tartson segédtanítót is maga mellett. A járandósága szerint három iskolás gyermektől illette meg egy oozsonyi mérő, de ő mégis a házaspárok után szedte a természetbenit, Varga János intést kapott, hogy változtasson a magatartásán.

19

'

1 1869-ben 40 férfi és 123 nő tudott olvasni; 578 férfi és 440 nő tudott írni-olvasni; 240 férfi és 317 nő volt analfabéta.

197 Az 1894 októberi közgyűlés kimondta, hogy ezután a nagyközség fizeti a felekezeti tanítók utáni nyugdíjjárulékot (addig a római katolikus, a református és az evangélikus egyházközség fizette), hogy ezzel is segítsen a szorult helyzetben lévő egyházakon. Ebben az időben négy felekezeti tanító után fizettek járulékot.

198 A m. kir. Tanfelügyelőség 1902-ben elrendelte, hogy a nagyközség gazdasági ismétlő iskolát állítson fel. A közgyűlés arra hivatkozott, hogy a faiskola földje nem alkalmas e célra, a nagyközség többi földje pedig bérletben van kisemberek kezén, akiktől két évvel a bérlet lejárta előtt méltánytalan lenne elvenni, hiszen munkájuk gyümölcsét még csak most kezdik élvezni. Ezért a község csak két év múlva lenne abban a helyzetben, hogy gazdasági ismétlő iskolát állítson fel; így haladékot kértek. Pár hónappal később a főszolgabíró írta elő az iskola felállítását. Ekkor Szent-