Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Fehérvárcsurgó

iépcsőkkel és korlátokkal lássák el, az ott elterülő terecskén pedig bokrokat és fákat telepítsenek.

187 Az 1904 áprilisi közgyűlés megállapította, hogy a Gaja melletti út csaknem teljesen használhatatlan. Kimondták: aratás után azonnal közmunkaerőt rendelnek ki, hogy az utat feltöltsék és kaviccsal meghordják. 1912-ben a megyei közigazgatási bizottság 98 K hozzájárulást vetett ki a nagyközségre, a törvényhatósági utak Fehérvárcsurgón átvezető szakaszainak a fenntartási költségeire.

188 A nagyközség lakói sokszor panaszolták, hogy rétjeiket és földjeiket sokszor víz árasztja el. A község elöljárósága ezért a Délivasút igazgatóságához fordult panaszával. Szerintük a földek és a rétek ugyanis azért kerültek olyan gyakran víz alá, mert a vasúti töltés keleti oldalán húzódó agyagárkot a vasút nem tisztíttatta és a töltés alatti átereszt kicsire méretezek. A helyszíni vizsgálat megállapítása szerint a nagyközségnek az ún Kis-gátat ki kellett tisztíttatni, a Csókakő felől jövő árkot rendbe hozatnia, hogy a víz akadálytalanul tudjon a vasúti átereszen folyni. A vasútnak az agyagárkot kellett kitisztíttatnia. A Kis-gátcsatorna tisztítása 6500 Ft-ba került, abból a csurgóiakra 2200 F jutott. Ekkora összeget a partmenti birtokosok egyszerre nem tudtak kifizetni, ezért 900 Ft-ot vettek fel.

189 Az iharberki földeken is gyakori volt a vízmosás. Itt a szélső birtokosokkal úgy egyeztek meg, hogy a birtokához csatolnak akkora területet, amekkora vízlevezető árok ásásához szükséges. Az 1911 márciusi közgyűlés elhatározta, hogy az iharberki földek Gaja felőli határának kimérésekor a Gaja-patak esetleges új medrének a kijelölését is elvégezhetik. A patak medre ugyanis annyira eliszaposodott, hogy gyakran kiáradt és elöntötte a szántóföldeket is. Mivel ennél a munkánál nemcsak a régi meder tisztításáról, hanem sok helyütt új meder ásásáról is szó volt, ezért központi engedélyre volt szükség.

Ii,ü Az 1912 márciusi közgyűlésen Orsonics Imre jegyző jelentette, hogy a Füldművelésügyi Minisztérium a vármegyei kultúrmérnöki hivatalt bízta meg a Gaja patak új medrének a kimérésével. Gróf Pappenheim Szigfrid megengedte, hogy az új medret a rétjén át vezessék. Űj nehézség merült fel, amikor kiderült, hogy az iszkaszentgyörgyi uradalom a réten vezető átvágás költségeit nem vállalja. Végül ez a nehézség is megoldódott: az átvágás költségeit Csurgó egész gazdatársadalma vállalta, mert ugyan közvetlenül csak az alsófolyás-menti gazdák földje mentesült a kiöntéstől, de a többi gazda is megmenekült attól, hogy később esetleg az ő földjeiket is elárassza a Gaja. Az 1914 májusi közgyűlés a pénzt úgy biztosította, hogy a gazdaközösség 155 K-ját és a vadászati alap 2500 K-ját kölcsön vette és az aratás után birtokarány szerint vetette ki az egyes gazdákra eső részt.

101 A Gaja patakon a nagyközségnek két vízimalma működött: a felső és az alsó malom. Az 1894 márciusi közgyűlés elhatározta, hogy a nagyon rossz állapotban lévő felső malmot eladják, mert a helyrehozatalához szükséges 1200 Ft kamata nagyobb lett volna, mint a malombéiietből várható jövedelem. A mind jobban elterjedő gőzmalmok annyira lenyomták a vízimalmok értékét, hogy az egyetlen vevő által ígért 1550 Ft-ért a nagyközség mégsem adta oda a malmot, hanem az addigi bérlő kapta bérbe. A bérlet összege fokozatosan csökkent, sőt 1899. december 1—1900. április 1. között ki sem tudták adni (végül is Rebi János 200 K-ért vette bérbe).