Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Fehérvárcsurgó
40 K. vágási díjért. A sertésekért nem fizettek vágási díjat, mivel arra nem is volt a vágóhíd berendezve. 1912-ben főszolgabírói rendeletre kutat fúrattak. 1926-ban a nagyközség el akarta adni a vágóhidat, mivel a mészárosok (a sertésvágó-berendezés hiánya miatt) alig vették igénybe. A főszolgabíró azonban ebbe nem ment bele, hanem elrendelte a tataroztatását. 1 ' 1 ' A pálinkaházat 1894-ben említik. Egy 120 literes üsttel működött, a helybeliektől 5 K, a vidékiektől 20 K óradíjat szedtek. 1922-ben a kazánt ellopták. 1926-ban Kiss I. György vezető 200 000 K-t, Nyikos István vezető 1929-ben 50 P fizetést kapott. 177 ' A boltházat 1897-ben özvegy Grünfeld Simonné bérelte. Az 1897 májusi közgyűlés megengedte neki, hogy az udvaron istállót és fészert építsen, de kikötötték; ha a bérletet más kapja, az épületek a nagyközségé lesznek. A bérlő valóban változott: 1903-tól a Kereskedelmi Fogyasztási Szövetkezet kapta meg 375 K-ért hat és egynegyed évre. A szövetkezet azonban elállt a bérlettől, hogy a boltházat csendőrlaktanyává alakíthassák. Ezzel a boltház meg is szűnt, mert amikor a csendőrség elköltözött, a segédjegyző, valamint csendőrpihenő és a járványkórház kapta, majd 1914től postahivatal lett belőle (a posta évi 300 K-ért bérelte). Itt lakott a postamesternő, Herczeg Teréz. 1 ' 8 A nagyközségben két murvabánya működött. Az egyik (az Arany-hegy alatt) a nagyközségé, a másik a telkes gazdáké, de mindkettőt a képviselőtestület adta bérbe. 1901—1910 között mindkettőt Bernstein és Káldor székesfehérvári cég bérelte. A kitermelt murva köbméteréért 50 fillért szedtek. 191 l-re ezt 80 fillérre emelték (a kirostált aprómurváért így ugyanennyit kértek). A cégnek azonban felelősséget kellett volna vállalnia a munkásokért és a meddő földet a kijelölt helyre szállítatnia. Ezt nem vállalta el és elállt a bérlettől. Ettől kezdve a nagyközség maga kezelte a bányát és termeltette ki a murvát. Az 1911 szeptemberi közgyűlés kimondta, hogy az agyagbányában az aláfúrt partot a mezőőrök szakítsák le és a jövőben ügyeljenek arra, hogy a partot senki se turkálja meg, mert ez baleseteket ozokott. A tömör kő ára akkor m-ként 7 K. 1922-ben a kavics ára 45 K. 1925-ben Sárkeresztúr részére a murvát kocsinként 50 arany fillérért adták. 1 '" A vadászbérleti jogot a nagyközség hatévenként nyilvános árverésen a legtöbbet ígérőnek adta bérbe. 1898—1910 között Harvich Ernő csurgói lakos volt a bérlő évi 230 K-ért. A befolyt bérleti díjat a birtokosság pénztárába fizették be. 1910-ben gróf Károlyi József kapta volna meg 601 K-ért, de a közgyűlés az árverés eredményét nem fogadta el, mert többet is el lehetett volna érni. Az történt ugyanis, hogy a gróf az árverés előtt szóban kijelentette: akik a községi elöljáróktól vadászati engedélyt kapnak, azoknak a malomgát és a papharaszti-erdő közötti területen ő is megengedi a vadászatot, a terület arányainak megfelelő bérösszeg fejében. Az árverés után a gróf írásban visszavonta az ígéretét, pedig ha ez az árverés előtt történt volna, az árverésben részt vevő gazdák, akik a tilalom alá vont területen vadászni akartak, az elfogadott összegre ráígértek volna. Így új árverést tartottak, amelyen a grófnak 802 K-t kellett a vadászterületért felajánlania, hogy a területet megkaphassa. Bérlete 1919-ig tartott. ISft 1904-től a községi földeket is bérbe adták. A bérlőnek a hat év alatt a földeket kétszer meg kellett trágyáznia, a haszonbérleti díjat minden év
