Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Fehérvárcsurgó

évben a bizottmány tagjai szálltak ki a Csurgó—Bodajk—Mór—Sárkány vasútvonal hitelesítésére. Erre meghívták az érdekelt birtokosokat is, esetleges kifogásaik érvényesítése céljából.

170 1885-ben a község bírója Guti István, törvénybírója (adószedő) Tóth P. János, pénztárnoka Tóth P. János és közgyámja Simon István. 1891-ben a község lakói összesen 6313 Ft földadót, 650 házadót és 3027 Ft kereseti adót fizettek.

171 A község a bodajki választókerülethez tartozott, ahol a választások fordulatossága most sem csökkent. 1869-ben, 1872-ben és 1875-ben Szőgyény Marich László, 1887-ben függetlenségi programmal Meszlényi Lajos lett a képviselő. 1892-ben, az 1831 lakosból 164-nek (Isztiméren 1399-ből 109-nek, Guttamásin 574-ből 41-nek és Kutiban 530-ból 32-nek) volt választójoga. 1898-ban Csurgó 165 szavazójából 70 függetlenségi, 50 néppárti, 30 szabadelvű és 15 nem szavazott. 1904-ben 172 fő szavazóból 38 néppárti, 20 szabadelvű, 114 pedig függetlenségi párti.

172 A községi közgyűlés 1894. április 3-án rendkívüli ülésen emlékezett meg Kossuth Lajos haláláról. Szabó. Antal jegyző beszédében méltatta Kossuth ,,a szabadság megteremtőjének és tántoríthatatlan bajnokának" az érdemeit. Végül báró Aczél Béla országgyűlési képviselő útján részvéttáviratot küldtek a gyászoló családnak. A község megrendelte Kossuth életnagyságú képét. A közgyűlés 1902. szeptember 19-én megemlékezett Kossuth születésének 100. évfordulójáról. A jegyző javaslatára hervadhatatlan érdemeit jegyzőkönyvileg örökítették meg. ,,Emléke élni fog és éljen, mind tisztábban tündöklő ragyogással, mind az idők végéig, valamíg magyar szó zendül, magyar szív dobban Attila, Árpád örökének Istentől megáldott térségén, a mi kedves Magyar Hazánkban" — hangzik a bejegyzés. 1927-ben a budapesti Kossuth-szobor leleplezésén a község háromtagú küldöttséggel képviseltette magát, amely a szobornál koszorút helyezett el.

173 Az 1894:12. t.c. elrendelte len- és kenderáztatók létesítését. Ennek értelmében Csurgó nagyközség közgyűlése a felső részen lévő vályogvető gödröket jelölte ki erre a célra. A vizet egy zsilip segítségével a malomárkokból vezették oda, de ügyeltek arra, hogy a malom is elég vizet kapjon. A Gaja-patakban tilos volt kendert áztatni. A len- és kenderáztatásnak azért is volt jelentősége, mert egyre nagyobb szerepet nyert a háziszőttesek készítése.

174 Az 1894 júniusi nagyközségi közgyűlés elhatározta, hogy a lótenyésztés fellendítésére 2 állami mént igényelnek. A kérést Szabó Antal jegyző terjesztette elő gróf Zichy Nándornál, a Lótenyésztési Bizottság elnökénél. Ennek eredményeként 1897-ben a fehérvári állami méntelep 2 ménlovat adott, sőt két katonát is küldött ki a gondozásukra, akik napi 1,20 korona napidíjat kaptak. Ezt és a takarmány árát a gazdapénztár fizette, az alomszalmát a trágya ellenében az uradalom adta. 1902-ben a gazdák olyan kevés lovat tartottak, hogy nagyon csekély díj folyt be (200 K. volt a ráfizetés). Ezért a nagyközség 1903-tól kezdve arra hivatkozva, hogy a gazdák a lótartásról, az igás marhák tartására tértek át, nem igényelt állami ménlovakat. A szükséges fedeztetést az uradalmi mének végezték.

1

'

5 1900 májusában határozta el a közgyűlés, hogy az egyik bérbe adott községi földön vágóhidat létesít. Az építéssel Radit István sőrédi kőművesmestert bízták meg, aki 1600 K-ért elvégezte a munkát. Még abban az évben Hübner Hugó és Grünfeld Sándor vette bérbe a vágóhidat, évi 40— 18 FMTÉ 16. 273