Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Enying

masint az igénybe vett földek minősége és a tulajdonba juttatási feltételek súlyossága miatt —• ezért a visszalépésekkel felszabaduló területnek, 15 holdnak Csekonics számára való visszajuttatását is felvetette.

119 A földéhség azonban akkora volt, hogy már 1920 elején a községi elöljáróság a község birtokában lévő, úgynevezett kegyelemföldeket, 70 kat. holdat nyilvános árverés útján kis haszonbérbe adott, de azt a 10 kat. holdat, amit addig a községtol a közbirtokosság haszonbérelt

120

, továbbra is a közbirtokosságnak adta árverésen elért haszonbér feléért. A földesúr is megérezte a hangulatot, és a bírósági határozat bevárása előtt, 1921-ben kishaszonbérbe adott néhányszáz holdat. A kishaszonbérletre jelentkezett 172 személyből a községi képviselőtestület válogatta ki azt a 96-ot, akinek a kishaszonbérlet jutott. A haszonbér kat. holdanként 200 korona volt, ami a fokozódó infláció folytán már nem volt jelentős összeg. Ugyanekkor házhelyek számára is igénybe vették nemcsak Csekonics grófnak a régi marhavásártér melletti területeit, de a plébániai javadalom, sőt a tanítói illetményföld egy részét is, persze ez utóbbiaktól a vagyonváltság során a nagybirtokból kihasítandó részből való megtérítés feltételével. A házhelyek ára négyzetölenként 16—22 korona között változott. Ezek sorában azonban a község a maga számára is igényelt telkeket, később emelendő községi épületek céljára.

121 1922 nyarán Csekonics gróf egész enyingi földbirtokát haszonbérbe adta Szegő ügyvédből, Groman Dezső jószágigazgatóból és Rosenzweig földbérlőből álló társaságnak.

122 E haszonbérlet ellen — érdekes módon — a székesfehérvári vegyesdandár-parancsnokság tiltakozott azzal az indoklással, hogy a bérlők zsidók, és nem is szakemberek. A katonai parancsnokság egy erdélyi menekült gazdatisztekből és földbirtokosokból alakult társaságnak kívánta juttatni a bérletet.

120 A községi elöljáróság persze szerette volna ezt a területet is az enyingi lakosság számára kishaszonbérként megszerezni, de végül a bérlők és a községi elöljáróság úgy egyeztek meg, hogy a bérlők hajlandók 500 kat. holdat kishaszonbérletre kijelölni, sőt, ha a kishaszonbérlő hadiözvegy, hadirokkant vagy hadiárva, hajlandók a kishaszonbérelt területet saját igaerejükkel felszántatni és bevettetni. Erre azonban kevés kisbirtokos vállalkozó akadt, éppen a bérleti feltételek súlyossága miatt.

124 1922-ben az uradalom újabb házhelyeket parcellázott, de most már inkább uradalmi tisztek és a község részére, és négyszögölenként 60 koronáért, „mert nem akarta, hogy az uradalom vagyonbiztosságára nézve esetleg veszélyes elemek kerüljenek az uradalmi szérűskert és a park közelébe."

125 A községi elöljáróság igyekezett kihasználni az uradalom szándékát, és a község részére további juttatásokat kívánt a mezőgazdasági szakoktatás, cementmegmunkáló telep, sporttelep, sőt, 25 kat. holdat jegyzői javadalom céljára, mert e szükségletek kielégítését fontosabbnak tartotta, mint „egy nagy tömeg egyes tagjainak a községtől távol egy-két hold földhöz juttatását." Erre az adott alkalmat, hogy még 1924-ben is póteljárást kellett lefolytatni a földreform ügyében, mely során felmerült, hogy egyes igénylők juttatásra érdemtelenné váltak. (Pl. azzal, hogy elköltöztek a községből.) Ezt azonban a községi elöljáróság elvetette, mert az elköltözés többnyire csak kenyérkereset céljából és ideiglenesen történt. Viszont tiltakozott a község az átadandó telkek kijelölése ellen, mert részben a községtől messze, olykor 6 km-re fekszenek, részben olyan