Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Enying

gyenge minőségű földek, hogy ez illuzórikussá tette volna a földreform célját, és a juttatottaknak talán a fele sem fogadná el a földeket.

120 Végül is a sporttelep, cementmegmunkáló telep és mezőgazdasági iskola céljára föld igénylése mellett a községi elöljáróság kitartott, de lemondott arról, hogy jegyzői javadalom céljára földet igényeljen.

127 A későbbiekben valahány földbérleti szerződést kötöttek, a Veszprém Megyei Közigazgatási Bizottság gazdasági albizottsága kikérte a község véleményét, de a községi elöljáróság egyetlen alkalommal sem tett kifogást. Vagy arra az álláspontra helyezkedett, hogy Ecsi és Ágostonpuszta távolabb van a község belterületétől, mint hogy ott eredményes kishaszonbérletet lehetne kívánni, vagy Bálint István bérleténél a bérlő eleve kötelezettséget vállalt arra, hogy Öhódospusztán (Draskovics-uradalom) a terület 15%-át kishaszonbérletbe adja, ami a községi elöljáróság szerint az enyingi igényeket kielégítette.

128 A földreform tehát a község földmívelő lakosságának alapvető problémáit nem oldotta meg, csak kevesek kínzó földéhségét csillapította, és a község mint testület anyagi egyensúlyának helyreállításában segített. * A község anyagi helyzete ugyanis nagyon súlyos volt. Egyik régi vágyát kielégítette ugyan Csekonics gróf, amikor az évtizedek óta kívánt, vásár jogot átengedte a községnek, de hozzátette, hogy vásártérről a községnek magának kell gondoskodnia, minthogy a régi vásárteret házhelyek céljára felparcellázta. A község sietett a gróf szükségleteit szolgáló gyalogjárda kikövezését elvállalni, és egyébként is kimutatni háláját a földesúr iránt.

120 A megfelelő vásártér kialakítása gondokat okozott, mert a közbirtokosság megfelelő terület átengedéséért nagy ellenszolgáltatásokat kívánt, többek között a vásártéren való legeltetés megengedését, noha ez ellen az állatorvos tiltakozott.

1

"

0 A háború, a forradalmak nehézségei, Horthy hadseregének élelemés egyéb szolgáltatási igényei a község háztartását teljesen felborították. Felmerült a gondolat, hogy a háború alatt igen keveset jövedelmező községi nagyvendéglőt adják el, és a vételárból egyenlítsék ki a község adósságait, amik összesen 248 474 koronára rúgtak.

131 Ez azonban nem sikerült, mert ahhoz, hogy a vendéglőt jó áron eladja a község, mintegy félmillió korona értékű tatarozást kellett volna rajta végeztetni. A kitűzött árverésen a legmagasabb ajánlat 531 000 korona volt; ennyiért pedig nem adták, inkább újra bérbe adták, mindössze évi 10 000 koronáért. A bérlő vállalta, hogy 60 000 korona értékű tatarozást az épületen elvégeztet.

132 Felmerült a gondolat, hogy a község adósságától 350%-os egyszeri pótadó kivetésével befolyó összegből megszabaduljon. E határozat ellen természetesen mind Csekonics, mind Draskovics fellebbezéssel élt, minthogy a fantasztikus öszszegű pótadó őket érintette volna legérzékenyebben.

133 Közben új kiadások is merültek fel. Csekonics felmondta a csendőrőrsnek az egyik épületében biztosított helyiségét. Szó volt arról is, hogy a csendőrőrsöt Lepsénybe helyezik át, amitől a községi elöljáróság megijedt, mert a csendőrőrsöt — alkalmasint az 1919-es események megismétlődésétől tartva — mindenáron meg akarta tartani. így kénytelen volt hosszas alkudozások és kísér-