Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Érd

Ennek a téglagyárnak további sorsáról nem tudnunk, de 1909-ben a község egy kopár hegyoldalt ad el téglagyár céljára,

233 1910-ben már 26-an dolgoztak itt, valamennyi segédstátusban, de közöttük 2 munkavezető. A munkások fele osztrák állampolgár volt és köztük 10 cseh „morva" anyanyelvű.

233 1920-ban 24 munkás (kizárólag férfiak) dolgozott itt, 12 magyar, 9 német, 2 szlovák és 1 szerb anyanyelvű. Mindnyájan tudnak magyarul.

234 1922 decemberében a 2. honvéd vegyesdandár parancsnoka azt jelenti, hogy „Az érdi és százhalombattai nagy téglagyárak (melyek a háború óta szünetelnek), a termelést újra megkezdik.

335 A rossz munkakörülmények miatt 1923 augusztusában a munkások sztrájkba léptek. A gyár vezetősége kívánságukat teljesítette, de a „fő cinkosokat" elbocsátotta, mire a többi munkás újra munkába állt.

236 Az 1930. évi népszámlálás nem szól a téglagyárról, viszont az 193l-es ismertető szerint működik az „Érdi Gőztégla és Agyagáru, Műkő és Cementgyár". (Persze az ismertető adatait valószínűleg néhány évvel előbb vették fel.

237 A munkásság nagy része a 30-as, 40-es években Pestre jár munkába és ott kapcsolódik be a munkásmozgalomba, másrészt jelentős „lumpen" elem is kerül ide. A munkásság mozgalmaival lejjebb foglalkozunk. A kereskedelem is akárcsak a helyi ipar, a község szükségleteit fedezi. A kereskedelemből élők aránya 1900-ban 1,7%, 1910-ben 2,4%, 1920-ban 3,3%, 1930-ban 4,7%, 1941-ben 7,0%. Ez abszolút számokban 60-ról 916-ra való növekedést jelent 1900-tól 1941-ig. (Tehát tizenötszörösére nőtt a kereskedelemből élő lakosság.)

238 Az üzletek száma 1863-ban 6.

209 1931-ben fűszer- és vegyeskereskedés 15, fakereskedő 6, cement- és mészkereskedő 1, kézműáru-kereskedő 2, marhakereskedő 1, dohánytőzsdés 3, gabona- és terménykereskedés 1, tüzelőanyag-kereskedés l.

m A kereskedőkre is — akárcsak az iparosokra — a faluban szokatlan specializálódás jellemző. így is látszik azonban, hogy a kereskedelemben dolgozók nagy része semmi esetre sem a faluban dolgozott, hisz 1930-ban már a kereskedelemben dolgozók száma 113, és ezek nem dolgozhattak a 30 kereskedésben. Még kevésbé elképzelhető, hogy 1941-ig a kereskedések száma annyira emelkedett volna, hogy a faluban 372-en dolgoztak volna a különböző kereskedésekben (1941-ben ennyi a kereskedelmi dolgozó), így biztos, hogy a kereskedelmi dolgozók jelentős része is a fővárosba járt dolgozni. Feltűnően nagy a közlekedésben dolgozók részaránya is, 8,2% 1900ban, 1910-ben 6,2%, 1920-ban 8,2%, 1930-ban 9,0%, 1941-ben 8,5%.

241 A közlekedési dolgozók ilyen nagyarányú részesedése a község életében egyszerűen magyarázható. A vasút megépítése után azt a vasutasok olcsón használhatták, így a községből jóformán ingyen járhattak be munkahelyükre. Tekintve, hogy a megélhetési költségek itt jóval olcsóbbak mint a fővárosban, így sokan települtek le itt. A vasutasok élénken részt vettek a község életében is. Pl. 1931-ben a közgyám nyugalmazott vasúti tisztviselő volt.

2

*

42 Érdemes még a nyugdíjasok és tőkepénzesek arányát is megnézni. Ez 1920-ban csak 2,2%, 1930-ban 4,1%, 1941-ben 6,8%. (Ez abszolút számban 71-ről 900-ra való emelkedést jelent.)

243 A fantasztikus emelkedés 15 FMTÉ 16. 225