Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Érd

szlávul víz kiáradását akadályozó földgátat jelentett, és 1830—40 körül csapolták le, az alatta elterülő térségen tó volt.

155 A valóságban már 1744 előtt per folyt birtokáért, melyet a földesúr nyert meg azzal, hogy Benta magányos úri puszta.

156 1786-ban 20 lélek lakik itt, juhászat, erdészház és vendégfogadó van a határában.

137 1817-ben az uraság Benta pusztát felmérette és azt a jobbágyoknak haszanbérbe adta.

158 Az 1830-as népszámlálás szerint Érd helység 2443 lakosa közül 2392 katolikus, 8 evangélikus, 9 református, 5 görögkeleti és 29 izrealita,

159 ami azt mutatja, hogy lakosainak túlnyomó többsége nyelvre való tekintet nélkül katolikus. A község feudális korának leírásakor érdemes egy pillantást vetni arra, mit ír Bél Mátyás a faluról: Érd Illésházy-hirtok. Hajdan arról volt híres, hogy Sárkány Ambrus volt a parancsnoka a helynek. Az ő címerének töredéke még ma is látható. Nevezetes e hely arról, hogy II, Lajos útban Mohács felé, megpihent itten. Istvánffy írja, hogy július 15-én a 12 apostolról szentelt napon, a király, a nádor és az esztergomi érsek társaságában kb. 3000 emberrel elhagyta Budát, és meg sem állt az Érd nevű külvárosig, amely 1 mérföldnyire van Budától és amelynek Sárkány Ambrus volt a parancsnoka. Itt történt, hogy a király elvesztette lovát egy tiszta, fekete, nagyszerű paripát, amelyen eddig semmi betegséget sem lehetett észrevenni, most azonban hirtelen élettelenül összeesett. Ezt sokan rossz előjelnek tartották. Érd később lakatlanná vált, a törökök azonban sáncokkal és árkokkal erősítették meg, hogy ily módon is védjék Budát a keresztények portyázásai ellen és segítsék a Budára irányuló élelem szállítást. Ennek az erődítésnek volt parancsnoka Hansa bég. Még ma is róla nevezik ezt a helyet, bár még romjai is alig látszanak az erődítésnek, amely a Duna partján lapos helyen állott. Megmaradtak azonban a török templom alapfalai, és kecses tornya. A görög szertartású szerbek, akik a magyarokkal együtt a törökök kiűzése után telepedtek le itt, a maguk templomává alakították át az épületet. Számosan vannak és kunyhóik hosszú sorban állnak a mélyfekvésű folyóparton. Ezért van, hogy már sekély áradáskor is elönti őket a Duna, mégpedig annyira, hogy csónakon kell közlekedniük egymás között. A falu nyugati és déli része magasabb fekvésű, s ennek lejtőjén házak épültek. Itt van a földesúrnak, Illésházy grófnak a kastélya is a lejtő emelkedettebb részén. Ez az épület dísze a falunak. Urasághoz illő pihenőhely, de egyszersmind gazdasági központ is. Négyszögletes, földszintes építmény, de magasabb fekvése miatt távolról emeletesnek látszik. A kastélytól jobbra, de kissé bentebb áll a néhány évvel ezelőtt épült templom. Innen kezdve ismét dombosra vált át a síkság, egészen Földvár felé, de ahol a Dunához közeledik, ott leereszkedik, és magas parttal szegélyezi a Dunát. Ennek a dombságnak a belsejében szántóföldek vannak, melyeknek homokos talaján a rozs megterem. Így érvényét veszti az a szólásmód, mely szerint hiába dolgozik az, aki a partot szántja. A szigeten lévő erdőcskén kívül más erdeje nincs, de van helyette szőlője ugyanott. Ezen a vidéken vannak Potentia romjai, melyekről a magyarok évkönyvein kívül más forrás nem emlékezik meg. A szerző még a község határában található nagyszámú római korú lelettel foglalkozik.

160 14* 211