Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Érd

Ez újabb per valószínűleg nem ér véget 1848-ig sem, legalábbis néni találunk rá adatot. Rendkívül sokáig elhúzódik a faizási per. Az uradalom eltiltja a parasztságot a faizás gyakorlásától. Ezért 1828-ban megindítja a parasztság azt a faizási pert, mely elhúzódik egészen 1842-ig, de a faizás jogát nem tudja visszaszerezni.

11,1 Különösen érdekes Grosztits Antal sorsa. 1840-ben, 69 éves korában beadott folyamodványa szerint házát a Duna elvitte, és nem engedték meg neki, hogy újat építsen, sőt V2 telkét is el akarja az úr árvereztetni. A panasz kivizsgálása után a megye az uradalom intézkedését jóváhagyja, hisz sem Grosztits, sem családja állítólag sem robotot nem teljesített, sem adót nem fizetett.

110 1830-ban viszont Vinvindits Ferenc és István „lázított", mikor az érdi külső és belső elöljárók ellen illetlen és tilalmas becsmérléseket tett. Természetesen az elöljárók megvédték magukat a vádak ellen, sőt még azt is bebizonyították, hogy Vinvindits és Kotulás az „érdi közösség nevében, annak tudta nélkül az elöljáróság ellen a felsőbb helyen hamis vádakat nyújtott be, és a népet elégedetlenségre lázítani merészelte".

116 Érd esetében világosan látszik, hogy a parasztság sorsába nehezen nyugszik bele és törvényesen, de néha anélkül is igyekszik sorsán javítani. Ami kevés adatunk a gazdálkodásról van, abból világosan tudjuk, hogy a jobbágyi gazdálkodás a XIX. sz. elején egyáltalán nem fejlődött, sőt egyes ágai, főleg az állattenyésztés inkább visszafejlődik. Az iparosok számáról két összeírással rendelkezünk:

117 1738 1828 Cipész — 2 Pék — 1 Molnár _ 21 Csizmadia — 3 Takács 1 5 Kovács 1 6 Szabó — 3 Kerékgyártó — 1 Asztalos — 2 Szíjgyártó — 1 Kádár •— 1 Mészáros 2 — Tímár 1 — 5 46 A két táblázat arra vall, hogy 90 év alatt az iparosok rendkívül meg szaporodtak. Két dolgot azonban meg kell jegyezni. Az első, hogy az első adatsor már csak azért sem lehet hiteles, mert pl. malom már (mint a feljebb közölt kontraktusokból látszik) a XVIII. sz. elején is volt, és így molnárok működtek. Másrészt, hogy még 1828-ban is rendkívül kevés iparos volt, főleg, ha arra gondolunk, hogy Érd, ha nem is sz. k. város, de mégis mezőváros volt. Érdekes, hogy még ez a csekély számú iparos is felhívja magára a figyelmet — legalábbis akkor — amikor 1774-ben nem akarják közterheiket viselni. Ez az ellenállás nem volt eredményes, ugyanis a megye köte-