Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek

ták az elöljáróság, a működő bizottságok tagjait. Az összeírással megbízott személyek két példányban készítették el a vagyonleltárt, amelynek egyik példánya a tulajdonosnál maradt, másik példányát a Népgondozó Hivatal megyei kirendeltsége gyűjtötte egybe. A személy- és vagyonbiztonsággal összefüggő kérdéseket a községi rendőrbiztosság vezetőjének kellett megoldania. Utasítására megalakult a polgárőrség. Tagjait a nemzeti bizottság elnöke nevezte ki. Fegyverhasználati joggal nem rendelkeztek, csupán „ütésre alkalmas eszközzel" látták el őket. Az áttelepítési miniszteri biztos rendelkezése szerint elsődleges feladatuk a borospincék védelme volté. Tehát a polgárőrséget főként a külterületeken és a szőlőhegyen alkalmazták. Rendszeres őrszolgálatukra szükség is volt, hiszen ismeretlen személyek több borospincét feltörtek, közel 2000 liter bort elszállítottak. Az elöljáróság a kitelepítendők présházait zár alá vette, lepecsételtette, s a pincekulcsokat a községházán őriztette. Felszólította a Magyar Szőlősgazdák Szeszegyedárusági Igazgatóságát, hogy a pincékben tárolt 5000 liter adóbort szállíttassa el, mert félő, hogy őrzését sem a rendőrbiztosság, sem az elöljáróság nem biztosíthatja. Erélyes intézkedés történt az ingóságok védelme érdekében is: elidegenítésüket megtiltották, felhasználásukat a háztartási és a gazdasági szükségletnek megfelelően korlátozták. Fokozta a gondokat, az ellentéteket pedig naponta újraszülte, hogy 1946. február első felében még nem volt ismert a kitelepítésre kötelezettek névjegyzéke. Ellentmondásnak tűnhet megállapításunk, ugyanis az áttelepülésre kötelezettek névjegyzékét az elöljáróság volt köteles elkészíteni az 1941. évi népszámlálás egyéni adatlapjai alapján. De a község vezetői nem rendelkeztek a perdöntő dokumentációval, ezért a Magyar Központi Statisztikai Hivatal vezetőjétől kérték, bocsássa rendelkezésükre a szükséges adatokat. Azonban a statisztikai hivatal az egyéni adatlapokat „érdemi elintézés végett" már megküldte a belügyminisztériumnak. A német anyanyelvű, nemzetiségű lakosok névjegyzékének időben történő elkészítése és ismertetése bizonyos szempontból csökkentette volna a konfliktusokat. Állandó súrlódásra került sor az elöljáróság és a Népgondozó Hivatal Telepítési főosztályának etyeki körzetvezetője között. Panaszt emeltek azok a mezőgazdasági munkások is, akik 1945 tavaszán szőlőművelést vállaltak. — 1 hold szőlő megmunkálásának bére 12,5 q búza volt —, s a tulajdonos vagyonának lefoglalása esetén követelésüket azonnal nem elégítették ki. Nem nyugtatta meg őket Vassányi főjegyző sem, aki a munkabérüket követelőket a Bicskei Járásbíróság elé utalta. (A szőlőmunkások ki nem elégített követelése és a borospincék feltörése közti kapcsolatot megerősítő feljegyzést nem találtam.) Február 28-án kezdődött meg az áttelepítés gyakorlati lebonyolítása. A községháza hirdetőtáblájára kifüggesztették a Németországba áttelepülni kötelesek névjegyzékét. (Az elöljáróság február 17-én kapta meg a névjegyzéket.) Az áttelepítési miniszteri biztossal együtt megérkezett a Népgondozó Hivatal kirendelt személyzete, a mozgó karhatalmi zászlóalj (250 fő), a mentesítő bizottság, az orvosi bizottság és a vagonösszeíró bizottság. A kitelepítés időtartamára rendkívüli állapot lépett életbe. A miniszteri biztos kijárási tilalmat rendelt el, a kocsmákat bezáratta, a községet csak a helyi rendőrbiztosság vagy a karhatalmi zászlóalj parancsnokának