Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)
Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek
engedélyével lehetett elhagyni. Kötelezték a fegyvertartási engedéllyel rendelkezőket, hogy fegyvereiket a rendőrbiztosság vezetőjének adják át. A március 1-től 16-ig tartó kitelepítési eljárás során a Németországba áttelepülők létszámát pontosan megállapítani nem lehet. Nem maradt fenn az áttelepülésre kötelezettek névjegyzéke, ugyancsak homály fedi a mentesítési bizottság tevékenységét is. Az egyéni mentesítési kérelmet benyújtó személyt csak abban az esetben törölték a névjegyzékből, ha házastársa az 1941. évi népszámlálás alkalmával magyar nemzetiségűnek és anyanyelvűnek vallotta magát. Az orvosi bizottság véleménye alapján 8 személyt véglegesen, 4 személyt pedig ideiglenesen mentesítettek az áttelepülés kötelezettsége alól. Megnehezíti az adatok összesítését az önként áttelepülők nagy száma. Az önként áttelepülők és az áttelepülésre kötelezettek személyére és vagyonára vonatkozó jogszabályok azonosak voltak, s az esetek többségében a községi elöljáróság az alábbi szövegű záradékkal (községi bizonyítvány) látta el az önként áttelepülőkkel aláíratott nyilatkozatot: A ... nyilatkozatban megnevezettek önkéntes áttelepítése ellen észrevételünk nincsen, mert letöltetlen szabadságvesztés büntetésük vagy adóháralékuk nincs, továbbá mert nincs olyan itthonmaradó hozzátartozójuk sem, akiknek eltartásáról gondoskodniuk kellene."— Egyértelműen megállapítható, hogy családi, rokoni kapcsolatok motiválták az áttelepítésre nem kötelezettek kérelmét, amelyet minden esetben a miniszteri biztos vagy helyettese bírált el. Engedélyezés esetén pedig a községi elöljáróság a kitelepítendők pótnévjegyzékébe vette fel adataikat. Az áttelepítettek létszámát a községi nemzeti bizottság 1947 áprilisában kelt jelentéséből ismerjük. A Németországba áttelepült 2336 személy megközelítően azonos a német nemzetiségűek számával (az 1941. évi népszámláláskor 2307 német nemzetiségű lakosa volt a községnek.) 108 A német nemzetiségű lakosság kitelepítését követő időszak átmeneti nehézségei a közigazgatásban csapódtak le. Meg kellett szilárdítani a közbiztonságot, biztosítani kellett az elkobzott javak védelmét, a betelepülők elhelyezését. Súlyosbította a helyzetet, hogy a község a kitelepítés befejezése után sem nyerte vissza autonómiáját, a képviselő-testület újjászervezésére nem kerülhetett sor. Ebben az időszakban a termelési bizottság, a nemzeti bizottság és az elöljáróság tagjai döntöttek és határoztak a községet érintő ügyekben. Mező- és hegyőröket alkalmaztak a lopások és mezőrendőri kihágások megakadályozása érdekében. Működött a községi bíróság is, a büntetés megállapításánál a megszégyenítés alkalmazásától sem riadtak vissza. Sőt, egyes személyektől a telepítési jog megvonását követelték. Felgyorsult a betelepítés folyamata; az Erdélyből, Kömlőről, Törökszentmiklósról érkező családokat újabbak követték Gyöngyöstarján, Kisnána községből. A termelési bizottságra hárult az 507 telepes család ellátásával és vetőmag-szükségletének biztosításával a mezőgazdasági munkák megszervezése. Ez utóbbi rendkívüli erőfeszítéseket követelt, ugyanis a telepesek az önálló kisparaszti gazdálkodáshoz szükséges ismeretekkel nem rendelkeztek. 1946 nyarán lényegében a község betelepítése befejeződött, a népesség nagyobb mozgására sem került sor. Szükségessé vált a provizórikus intézkedések felszámolása, a stabilitás előfeltételeinek megteremtése. A
