Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek

körjegyzőségi székhely lett. Bot kisközség adminisztratív ügyeit a nagy­községi hivatal látta el. A kialakult közigazgatási szervezet 1927-ig állt fenn. Ekkor szüntették meg Bot kisközség státuszát és csatolták a külterü­leti lakott helyekkel együtt Etyekhez. A nagyközség szervezetét a községi szabályrendelet alapján tanulmá­nyozhatjuk: a 26 főből álló képviselő-testületben 13 fő a legtöbb adót fi­zetőket (virilis) képviselte, 13 tagja pedig választás alapján gyakorolta jo­gait. Hivatalból volt tagja a testületnek a bíró, a törvénybíró, a jegyző, a községi pénztárnok, az adópénztárnok (1921-től adóügyi jegyző), a köz­gyám és a községi orvos, A képviselő-testület negyedévenként tartotta üléseit, hatáskörébe tartoztak a költségvetéssel, a község törzsvagyonával kapcsolatos ügyek, a közmunka, a pótadó-kivetés, az alapítványok, a köz­művek, az építkezések, a szegényellátás ügyei. Döntött az elöljáróság, a segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet javadalmazásának kérdésében, szabály­rendeleteket alkotott. Tevékenysége a nagyközség közigazgatásának lénye­ges láncszemeit fogta át. Az adminisztratív ügyeket az elöljáróság látta el, tagjai: a bíró, a törvénybíró, a vezető jegyző, a közgyám, a községi pénztárnok, az adópénztárnok, a községi orvos és 7 esküdt. 4 ' Etyek közigazgatásában a mindenkori vezető jegyző tevékenysége, ál­lásfoglalása bizonyult döntőnek, a hivatalvezetésen túl jelentős politikai szerepet is betöltött. Állásfoglalásával messzemenően befolyásolni tudta a képviselő-testület határozatait. Számottevő gazdasági fellendülés az 1880-as években nem követke­zett be, az 1850—1873 között megfigyelt prosperitást a szőlőművelő köz­ségben a filoxéra pusztítása törte meg. Etyeket a szőlők pusztulása igen érzékenyen érintette, hiszen több mint 800 holdon műveltek szőlőt, s a bortermelés közel egy évtizedes kiesése, illetve stagnálása a kisparaszti gazdaságok esetében is jelentős jövedelemcsökkenést eredményezett. 1885 júliusában észlelték először a filoxére pusztítását, s a megyei törvényhatóság szigorú intézkedéseket léptetett életbe. Zár alá helyezték a szőlőket és kerteket: ,,Eyek község határában levő összes szőlőterületről esetleg olyan kertekből, melyekben egyes szőlőtőkék állanak, gyökeres vagy gyökértelen szőlővessző, szőlőnövény, szőlőlevél és általában a szőlőtő minden egyéb alkatrésze — a szőlőfürt kivételével — továbbá bármilyen fa- vagy cserjenemű ültetmény, használt dúcok és szőlőkarók, szőlőlevélbe csomagolt bárminő tárgyak kivitele, s úgy e tárgyaknak egyik szőlőből a másikba való átvitele tiltatik. A filoxéra könnyen elhurcolható és a szőlő­művelésre kiszámíthatatlan károkat okozó rovar lévén, az Etyek községgel szomszédos községek szőlőbirtokosai egyúttal figyelmeztetnek, hogy a zár alá helyezett területen foglalkozó szőlőmunkásokat szőlőikben alkalmazni óvakodjanak, minthogy ezek lábbeliökön, ruháikon, de főleg munkaszerei­ken a szabad szemmel nemigen látható rovart a még egészséges szőlőkbe könnyen elhurcolhatják." 48 Nemcsak Fejér megyét és a környező törvényhatóságokat sújtotta a filoxéra, hanem az ország egész szőlőállományát is. Hatásos védekezésnek a szigorú intézkedések betartása és a szénkénegezés bizonyult. Mindez je­lentős jövedelemkiesést eredményezett, ugyanakkor együtt járt a terme­lési költségek növekedésével. Fejér megyében a földművelésügyi minisz­térium szénkéneg-raktárakat létesített, az etyeki szőlősgazdák a marton­vásári raktárból biztosították szükségleteiket. Állami támogatásban része­10* 147

Next

/
Thumbnails
Contents