Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek

A földművelésben lovakat és ökröket egyaránt használtak. Tömegesen elterjedt a vaseke használata; a faekék száma 1869-ben 180, a vasekéé 100. 45 fogas porhanyította a földet, s csupán 1 vetőgép, 1 cséplőgép volt paraszti tulajdonban. Külső jeleket is öltött a gazdasági gyarapodás, a módos családok ekkor váltják vert falú lakóházaikat kőből épültekkel, s megjelennek a paraszti portákon a gazdasági épületek, de továbbra is megmaradtak a földbe mélyített hombárok. Az 1860-as évek végén a 385 magánházból 24 épült kőből, 49 vegyes építésű (kő és vert fal, rendszerint az alap és az utcai homlokzat épült kőből) 321 pedig sárból épült vert falú épület. Bizonyos következtetéseket vonhatunk le a műveltségi viszonyok alakulását illetően is: jelentősen megnőtt az olvasni és írni tudók száma — 1335 fő —, csak olvasni 114-en tudtak.

4

'

1 Az analfabéták számának alakulásából egyértelmű adatsort nem állíthatunk össze, ugyanis a nem iskoláskorú gyermekeket is felvették az írni, olvasni nem tudók közé. Jelentős eredmények mutatkoztak az oktatásügy területén, a tárgyi feltételek javultak. 1860-ban a régi iskolaépületet új épület váltotta fel. Az 1868. évi népiskolai törvény publikálásakor a katolikus iskola felekezeti jellegét megtartotta, s a jelentős anyagi gondokkal küzdő református iskola is megtartotta státuszát. Sőt, egy ideig a zsidó kereskedők is tartottak fenn iskolát (az izraelita felekezet létszámának alakulása: 1863-ban 46 fő, 1869-ben 58 fő), de az 1870-es évek közepétől gyermekeik a katolikus iskolát látogatták. Ebben az időszakban Schlotter Endre kántortanító igen eredményes oktatói munkát végzett, vezette az ismétlő iskolát is. Kolossvári Miklós tanfelügyelő személyesen ellenőrizte az ismétlő iskolában folyó munkát, s megállapította, hogy a felnőttek oktatása megfelelő. A katolikus iskola tanulói pedig földrajzból, természettanból bizonyították előmenetelüket.

45 Gazdasági nehézségek 1873 után jelentkeztek a községben. Hatására a kereskedők, akik mobil tőkével rendelkeztek és a település politikai életében is fokozatosan előtérbe kerültek, egyesületet hívtak létre. Kereskedők, iparosok és módos parasztok részvételével 1878. március 7-én megalakult az Etyeki Segély Egylet. Tagjainak létszáma két év alatt 162-re emelkedett. A helyi kereskedőknél felhalmozott tőke egy része kölcsön formájában kiáramlott a kisparaszti gazdaságokba, s ellenőrzése alá vonta elsősorban a bortermelést és a földművelést. Az egyesület vezetésében prominens szerepet vállalt a vegyeskereskedő Czimbál család, Czimbál György és Czimbál Ferenc. Kezdeményezésükre a község országos és heti vásárok tartására kért engedélyt. Nemcsak a kereskedők — 4 vegyeskereskedő és 7 szatócs —, hanem az iparosok — 4 asztalos, 1 lakatos, 1 bognár, 1 ács, 1 szíjgyártó, 5 csizmadia. 1 szűcs, 7 szabó, 5 cipész, 3 kádár, 5 kovács, 4 takács — sőt, a lótenyésztéssel foglalkozók érdekeit képviselve kértek engedélyt 4 országos állat- és kirakodó vásár, valamint minden hét csütörtökén heti vásár tartására. Túlzottnak bizonyult kérésük, márcsak azért is, mert a váli járásban 7 község rendelkezett vásártartási joggal. Ezt vette figyelembe a Kereskedelemügyi Minisztérium is, amikor 1878. júniusában évente két országos vásárt engedélyezett, minden év május 9—10-én és szeptember 9—10-én. A heti vásárokat oly módon engedélyezte, hogy a község nem kapta meg a helypénzszedés jogát.

46 Etyek nagyközség közigazgatásában 1872-ben következett be változás,