Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek

délyi Brassai Jakab, 1630-ban Budai István, 1650-ben Sajószentpéteri Boldizsár, 1688-ban Dobai Gergely látták el a hitfelekezet vezetését.

13 Szerepük abban is megmutatkozott, hogy a közösség szellemi vezetésén túl a település fennmaradásában is jelentős szerepet játszottak. A jezsuiták és a református lakosság összeütközéséről nincs tudomásunk, a vallási ellentétek a XVII. században még nem csaptak át nyílt üldözésbe. Bécs sikertelen ostroma megpecsételte a török magyarországi hatalmát, az 1683-ban megkezdődött felszabadító háború ismét menekülésre kényszerítette a lakosságot. Etyek közelében lezajlott ütközetek — 1684. július 22-én a szövetséges hadak szétverik Kara Musztafa budai pasa Érdnél táborozó seregét, majd 1685. augusztusában Buda fölmentésére érkező török sereg Bia térségében szenved vereséget —• során a falu a tűz martaléka lett. Lakói csak 1688-ban, Székesfehérvár felszabadítását követően tértek vissza Etyekre. A török hódoltság kora a település stagnálását eredményezte, a megmegújuló hadjáratok során visszaesett a lakosság létszáma, a XVI. század közepének 100—120 fős lakossága 50—60 főre csökkent. * A magyar őslakosság a török elvonulása után visszatért a leégett faluba, megkezdődött a település újjáépítése, a földek művelése. 1696-ban 12 telkes jobbágy lakta. 319 pozsonyi mérő földet műveltek, rétjük közepes minőségű volt, marháikat pedig legelőn tartották. A község gazdasági erejének lassú gyarapodását bizonyítja, hogy a századfordulón a jobbágyok száma 16. Állatállományuk: 21 ló, 43 ökör, 32 tehén, 16 borjú, 14 disznó. Méhtartással is foglalkoztak, ugyanis 17 méhkast talált az összeíró a községben. Búzát, árpát, zabot és kölest termeltek. 1700-ban 331 köböl búza, 144 köböl árpa, 130 köböl zab, és 69 köböl köles termett. Vért-pusztát legelőjével és erdejével együtt a bicskeiektől árendálták.

1

'

1 A Rákóczi-szabadságharc időszakában a lassú gazdasági fejlődés is megtorpant. A stagnálás egyik oka, hogy megnövekedtek a katonai terhek (1705-ben 60,5 pozsonyi mérő gabonát szállítottak a budai katonai főraktárba). Másik oka, s ez a lényegesebb, hogy a népesség száma jelentősen csökkent, különösen az 1711. évi pestisjárvány tizedelte a lakosságot. A „kuruc háború" alatt és a pestisben 96-an vesztették életüket. A gazdasági visszaesést a dicák számának alakulása is bizonyítja: 1703-ban 149 2/3, 1710-ben 124 1/2, 1713-ban 116 1/2. Az állatok száma 1710—1711-ben 64 ökör, 40 tehén, 32 ló, 11 növendékmarha, 110 juh és kecske, 35 sertés, a méhkasok száma 8.

15 A szabadságharc leverését követően katonaság szállta meg a falut, Jó János főbíró, Körösi István törvénybíró, Szabó János és Kovács Péter esküdt kérték a vármegyét, hogy csökkentsék terheiket. Az 1715. és az 1720. évi összeírásból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy belső erőforrásokból bontakozott ki a település ökonómiai fejlődése. Mind több területet tettek művelhetővé. 1715-ben 265 1/2 pozsonyi mérő földet műveltek, 1720-ban már 339 y

2 pozsonyi mérőt szántottak. Változatlan maradt a rét nagysága, viszont megduplázódott a szőlőterület; 1715-ben 13 kapás, 1720-ban 28 kapás szőlőt műveltek. Megkezdődött a földművelők rétegző-