Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csabdi (Vasztély)
Mindkét összeírás csak a felnőtt (megyegyűlési szavazatra jogosult) nemes férfiakat írta össze. 41 1813-ban Összesen 16, 1828-ban már 36 felnőtt nemes férfi van. Igaz, az utóbbi tartalmazza a felnőtt fiúk nevét is, de egy családi név, a Szakács eltűnt, és 1828-ban öt új került elő: Gáspárdy, Horváth, László, Németh és Szulyovszky. Tehát új beházasodás, új betelepülés is történt. A nemes férfiak száma 1843-ra már 77-re emelkedett. 413 Az 1828-as nevek alapján az összes nemesek száma 120— 130-ra tehető, az egész lélekszám 13—15%-ára. Mint a nevekből látható, az eredeti birtokos Barczák még mindig szép számmal szerepeltek, de a XVIII. században vezető szerepű Pál, Vecsey, Balassa család eltűnt, a magvaszakadt Kenessey ékről nem is szólva. Az eltűnt családok kihaltak, elköltöztek, vagy csak leányági leszármazókat hagytak hátra. A nemesség gyarapodása azonban kétségtelenül nem csak a leányági leszármazók gyarapodásával, hanem jelentékeny beköltözéssel is növekedett. Noha a fővagyontárgy, az erdő és legelő közös volt, köztük nagy vagyoni különbségek voltak. Kettőjük 1828-ban táblabíró volt, ami jómódú emberre mutat. Ha kasznár is élt a pusztán, vagyonos ember is kellett, hogy őt alkalmazza. Talán az egyik táblabíró. Viszont László József már 1825-ben közbirtokosnak vallotta ugyan magát, de koldus szegényen költözött ide, a Veszprém megyei Nagyalásonyból, fedélhez is úgy jutott, hogy zsellérét, Sápi Istvánt túrta ki a házából, de még ennek a háznak 110 forintnyi becsértékét sem fizette ki. 42 Patak Mihály pedig a megye kerülőinek volt őrmestere, ami igazán nem mondható megbecsült állásnak, és szegénységre mutat. Szolgálatában orgazdaságba is keveredett, de meglehetősen apró ügyben, mert mindössze 2 szekeret szerzett az orgazdasággal. 43 Turbulens, de kisszerű ember volt Patak József és Pál is. Ők 1801-ben özvegy Pál József né Vidor Zsuzsanna házát támadták meg és egy szekerét vették el. 44 A jóval nagyobb számú nemnemesek közül 1828-ban 117 volt a zsellér, 42 pedig a hazátlan zsellér (lakó). Közülük azonban 22-en gyakoroltak valamilyen mesterséget, éspedig 15 takács, 3 kovács, 2 varga, 1 csizmadia és 1 molnár volt köztük. 45 A sok takács persze inkább háziipari tevékenységre mutat. 1838-ban mindössze 104-en vallották magukat zsellérnek, vagy hazátlan zsellérnek, 27-en pedig nemesek szolgájának (cselédnek). 46 Az összlétszám tehát visszaesett, de nem jelentékeny számban. Egyébként nyilvánvaló, hogy az 1838-as összeírás áll közelebb a valósághoz, hiszen a vagyonos állattartó nemesek cselédet kellett tartsanak. Az is igaz, hogy a helység lélekszáma 1830-tól 1850-ig 8%-kal csökkent, amiben főrésze az 1831. és 1849. évi kolera 46, illetve 57 halálos áldozatának volt, 46a de nyilvánvalóan elvándorlás is történt, szemben a nemesi bevándorlással, és legkönnyebben a legszegényebbek, a cselédek és hazátlan zsellér napszámosok vándoroltak el, mert ők az elköltözéssel semmit sem vesztettek. Bár az állattartás 1842-ig lehetséges volt számukra, a csabdi zsellérek elnyomottnak érezték magukat. Ezzel magyarázható, hogy 1790ben köztük is elterjedt a Szabolcsban és Szatmárban fogalmazott élesen nemességellenes parasztkiáltvány, 47 illetve annak másolatai. Egy ilyen másolatot találtak a bicskei kálvinista preceptornál (segédtanító), akit emiatt le is tartóztattak. Csabdin egy prédikátor is felolvasott egy ilyen kiáltványt. Ez a felolvasó prédikátor talán azonos volt az említett preceptorral. 48
