Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csabdi (Vasztély)

Nyilvánvalóan nem egyszerű úrhatnámság, hanem a közbirtokos nemes és a zsellér közötti osztályellentét váltotta ki 1794-ben azt a csúnya verekedést is, amely nemes Barcza Mihály és Szőke József zsellér házanépe között kirobbant. Kiélesedett a közbirtokosság és a zsellérség közötti ellentét az 1842. évi tagosítás, helyesebben arányosítás alkalmából, amikor a határ jelentékeny részét felmérték, és azon megosztoztak a közbirtokosok. így a zselléreknek nem maradt helyük a kicsire összeszorult közlegelőn, illetve ott csak bér fejében legeltethettek.

483 Ez a feszültség robbant ki Csabáin, 1848. április 12-én, még mielőtt a márciusi alkotmányt a megyében hivatalosan kihirdették volna, de a jobbágyfelszabadításról a Pestre bejáró zsellérek tudomást szereztek. A zsellérek ekkor megtagadták a zselléri állapotukból származó robotkötelezettségüket, de a szerződés szerinti szolgálatukat is, és azt vallották, a puszta területét újra fel kell osztani, „ott fognak maguknak földet kimérni, ahol tetszik". A forrongás során a jegyzőt is megtámadták, A megyei ideiglenes választmány a mozgolódást „lázadó szándék"-nak minősítette, és már április 13-ra bizottságot küldött Csabáira, hogy a népet világosítsák fel, és igyekezzenek az ügyet békésen elintézni. Ugyanekkor azonban 45 főnyi sorkatonaság kirendelése iránt is intézkedett, hogy ha „a lázadás és rendzavarás valójában fennáll", a főbűnösöket tartóztassák le, és kísértessék be a megye fogházába.

49 A küldöttség persze az ügyet letartóztatásokkal oldotta meg. További rendzavarásokra ugyan nem került sor, de a megyei törvényszék a letartóztatottak közül többeket börtönbüntetéssel sújtott, ez ellen még decemberben is hiába kérvényeztek az elítéltek feleségei.

50 Az ellentét a kirobbanó események nélkül is továbbra is fennmaradt. A zsellérek azt kívánták elérni, hogy a pusztát szervezzék faluvá, abban a reményben, hogy így jobbágyokká minősítenék őket, nem kellene robotolniuk, sőt földhöz is juttatnák őket. A földesúri közbirtokosság pedig a pusztai szervezet fenntartására törekedett. Még a zsellérek által maguknak épített házakat is sajátjuknak tekintették.

51 A csabdi zsellérek elkeseredésükben 1849 áprilisában még Wináischgratz herceghez, mint helytartóhoz is folyamodtak, panaszolván, hogy földesuraik most is robotra kényszerítik őket.

52 Ez a robot alkalmasint a bérbe adott nemesi földek utáni természetbeni szolgáltatás volt. Ez az éles ellentét szomorú bevezetése lett a polgári gazdálkodásra való áttérésnek. A lakosság növekvő száma és néhány közbirtokos jó módja már a XVIII. század végére több kereskedést is életre hívott Csabáin, és ezzel kapcsolatban hirtelen megnőtt az izraeliták száma is. Az első ismert nevű kereskedő Constantin László, ugyan valószínűleg görög volt, de az ő boltját 1791-ben kifosztották, és ebből, állítása szerint, 3000 forint kára származott, ami alkalmasint túlzás. A károsult a fosztogatással előbb Klenovics Józsefet és Gulyás Istvánt, utóbb Oscher Gáspár és Jakab izraelitákat gyanúsította, de ezt nem sikerült bizonyítani, és a megyei törvényszék felmentette őket.

53 Rosszabbul járt 1821-ben Márkus Ábrahám izraelita korcsmáros és pálinkafőző. Őt börtönbe is zárták, Szulyovszky Lajos táblabíró házának kifosztása miatt, és csak 1823-ban derült ki az ártatlansága. Persze míg börtönben ült, tönkrement.

54 Egyéb erőszakosság ritkán fordult elő Csabáin. 1804-ben azonban megölték itt Alak Mihály pásztort. Emiatt Tálabéri László és Segesdi