Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csabdi (Vasztély)
anélkül, hogy a használatért fizettek volna a körmendi Batthyányaknak. 18 1648-ban már a bicskei jobbágyok legeltettek ott, bár ők is földesúri engedély nélkül, 19 sőt szőlőt is telepítettek rajta. 20 Az ellen maguk a bicskeiek tiltakoztak Batthyány Ádámnál, hogy a pusztát a tataiak bérelték a töröktől. 21 Ilyen módon a Batthyányaknak alig volt jövedelmük Csabáiból, de 1662-ben Drahosóczy Anárás és Szeghy János Komárom megyei alispán, mint uratlan jószágra királyi adományt szerzett Őrs, Mány és Csabái pusztára. A győri káptalan birtokba is iktatta őket, persze nem a helyszínen, ahol a török volt az úr, hanem Győrben. A beiktatásnak nemcsak Gorup Ferenc novi püspök és Csapoáy István, hanem Batthyány Kristóf és Pál megbízásából Szapáry Péter is ellentmondott. 22 Arra nincs adatunk, hogy Szeghy és Drachosóczy az in partibus infidélium, azaz a valóságban török uralom alatt fekvő pusztának valamiképpen birtokába léptek-e. 1702-ben a neoacquistica commissio a fegyverjog megváltási jegyzékben a pusztát Király János övegyének birtokaként tüntette fel, 22a de nem tudjuk, hogy neki volt-e valami köze akár a Batthyányakhoz, akár Szeghy ékhez, akár az alább említendő Barczákhoz. Azt sem tudjuk, hogy valójában birtokba lépett-e. 1722-ben Pozsonyban ősi jogon vallotta magát Csabái és Vásztélypuszta fele része birtokosának Balassa Mihály és Barcza Mária fia ifj. Balassa Mihály, másik fele birtokosának pedig Barcza Balázs és Miklós lemenői: ifj. és iáősebb Barcza Pál, László, Ferenc, István és Zsigmoná (ez utóbbi Barcza Miklós unokája), továbbá Barcza Anna, Katalin, Zsuzsanna, Juáit és Erzsébet. Előadásuk szerint az említett puszták az ő birtokaik voltak, de az erre vonatkozó okleveleik elvesztek. Minthogy a Barczák birtoklásáról eddig nem volt szó, sőt a XVIII. század közepén még a Batthyányak birtoklási igényléséről vannak adtaink, ezt az állítást némi kétkedéssel kell fogadnunk, de akkor ezt a jogcímet nem tették vitássá. Ifjabb Balassa Mihály az oklevél szerint az őt illető felerész öthatodát már korábban átruházta Kenessey Istvánra és nejére, Szonáy Zsuzsannára, a megmaradt egyhatodot pedig most adta el nekik. Pálffy Miklós nádor, mint királyi helytartó — azzal a feltétellel, hogy a két puszta nem haladja meg a 32 jobbágyteleknyi területet, erre vonatkozóan királyi hozzájárulást is adott a vevőknek, a Barcza lemenőknek pedig új adományként (Nova donatio) adott királyi jogot. A nádor rendeletére 1724-ben a helyszínen a győri káptalan valamennyiüket birtokba is iktatta. A beiktatással szemben ellentmondással élt ugyan özvegy Batthyány Ááámné, de csak szomszédi elővételi jogának megsértése miatt. Ő tehát mint a volt birtokos família tagja, csak bicskei birtokai alapján, mint szomszéd tett kifogást, nem emelt igényt a pusztára a Batthyányak tulajdonjoga címén. Kenessey István jogszerzése ellen ugyanezen beiktatás alkalmával Balassa Mihály és a Barcza örökösök is ellentmondással éltek. 23 Nincs nyoma annak, hogy az ellentmondások jogszerűségének igazolására pert indítottak volna. Kenessey István, majd özvegye ennek 1753-ban bekövetkezett haláláig birtokban maradt, 24 de a sok Barcza leány férjhezmenetelével Barcza örökrészen is sokan osztoztak. A későbbiekben mind több új beházasodott család tűnt fel a birtokosok között, akik azonban nyilvánvalóan a Barczák jogán birtokoltak.
