Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csabdi (Vasztély)

Nincs kizárva, hogy a puszta újratelepítése már a fenti szerződés, illetve új adomány előtt megkezdődött és Barcza Miklós és Balázs lemenői, akiknek nemessége ezzel az új adománnyal vitathatatlanná vált, már ekkor is ott éltek. Lehet azonban, hogy csak az új adomány után költöztek oda. Ez utóbbira vall, hogy a puszta lakosairól szóló legkorábbi kimutatás szerint 1745-ben 9 családban élő összesen 36 lélek volt ott, közülük is 15, a még gyónásra nem képes korú, 7 éven aluli gyermek. Nem is lehettek mind közbirtokos nemesek, mert a feljegyzés szerint vannak közöttük katolikusok, evangélikusok és reformátusok is.

25 Márpedig kevéssel utóbb, 1748-ban a canonica visitatio szerint a közbirtokosok (compossesorok) evangélikusok, csak a szolgák között van 4 katolikus család 9 gyermekkel.

26 Az persze lehetséges, sőt valószínű is, hogy a canonica visitatio az „evangélikus" név alá vette a reformátusokat is. Ez a feljegyzés azonban nem precíz, mert ugyanebben az évben tanúként kihallgattak egy csabdi lakos katolikus nemest is.

27 Egy másik feljegyzés szerint a falu földesura (helyesebben a közbirtokosok testületének vezetője) Páll Ádám evangélikus, a másik közbirtokosról, Barcza Mihályról nem jegyzi fel a vallását.

28 Barcza a későbbiek alapján ekkor is nyilvánvalóan református volt. Ugyancsak 1748-ból tudunk egy luteránus vallású „Oroszlányi János nevű tót" bérlőről. Ez utóbbi nyilvánvalóan az akkor már lakott Oroszlányból került ide, Oroszlány pedig akkor szinte kizárólag nem nemes szlovák lakosokból állt.

29 Ugyancsak az 1748. évi vizsgálat ad megközelítő adatot a település idejére is, mert a vallomástevő Mészáros alias Pálinkás János 37 éves katolikus nemnemes, azt állítja, 10 évvel azelőtt került ide, mint gulyás. Tehát 1727-ben Csabáin már település volt, de csak állattartásáról tudunk. A közbirtokosok között voltak kálvinisták is, mert vallási jogaikat próbálták érvényesíteni, ezt pedig nemnemesek nem merészelték volna. A betelepítésnek ebből az időből következtethető időpontja megegyezik Fonódnak azzal az adatával, hogy a bicskei református keresztelési anyakönyvbe 1731-től 1745-ig 10 csabdi gyermek születését (Molnár István, Jáger Mihály, Pál Ááám, Barcza István, Szilágyi János, és a csabdi preceptor gyermekeit) jegyezték be, továbbá 1740-ben és 1752-ben egyegy házasságkötést is.

29a Mindez arra mutat, hogy Csabái betelepítése 1730 előtt megindult. 1749-ben összeírtak Csabáin egy Gáncs János nevű jobbágytelken élő nemest is,

29b ez azonban téves feljegyzés, mert Csabáin, mint látni fogjuk, jobbágytelek egyáltalán nem volt. 1753-ban, mikor Kenessey Istvánné Szonáy Zsuzsa özvegykénti halála után vagyonát a korona részére (tehát a kincstár javára) le akarták foglalni, ez ellen Boári János, továbbá nemes Zámbó Mátyás és Csomay Károly jelenlétében Pál Ááámné Vecsey Anna és az ő első házasságából született fia, Balassa Sánáor tiltakozott.

30 A tiltakozók és megjelenők közül tehát mindössze egynek családi neve azonos az 1724. évi jogszerzők egyikével. Egyben ez az adat utal arra is, hogyan válhatott Pál Ááám a nemesi közbirtokosság vezetőjévé. A többi említettek persze lehetnek az 1724-ben említett Barcza leányok leszármazói, de az sincs kizárva, hogy idegenből betelepülő vevők is vannak köztük, akiket azonban a nemesi közbirtokosok maguk közé befogadtak. A földbirtokosok mind