Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Cece (Hard, Menyőd)

birtokolták, hanem a legközelebbi magyar végvár Várpalota (Palota) hajtott be rajta úrbéri szolgáltatásként, amit tudott.

14 A falu nagyságáról a középkorból annyi adatunk van, hogy 1466-ban plébániatemploma volt,

15 ami csak nagyobb faluban létesült. 1564-ben, amikor Fejérvár már több mint két évtizede török kézen volt, a falut tehát a sok átvonulás, hadjárat ugyancsak leapaszthatta, még mindig 8 portája volt, ezenkívül 5 zsellér lakott benne. Két portája már pusztán állt.

16 Szolgáltatásainak nagyságáról nincs adatunk. Nyilván a tizenöt éves háború során pusztult el, 1617-ben már elhagyott, lakatlan falu és pusztán is maradt.

17 Uj birtokosai Hardot nem telepítették be. Elég gondjuk volt a Cecére települt birtoktalan nemesekkel. Hardon fél évszázadig inkább csak legeltető állattenyésztést folytattak. De a puszta neve fennmaradt, ezt számos alkalommal használták is.

18 Nagyon kevesen települtek ki Cecéről, inkább csak a közbirtokos földesurak pásztorai. II. József 1784 és 1787 között kelt népességösszeírása összesen 31 lelket talált itt, közülük 13 nő, 5 tizenkét év alatti, 1 fő 12 és 17 év közötti gyermek. A 12 férfi közül 7 házas, 5 nőtlen vagy özvegy. Tehát a házasok is fiatal házasok lehettek, a gyermekek számából következtetve. A 12 férfi közül 4 nemes, 8 zsellér, kertész, vagy lakó volt.

19 Az itt lakó nemesek nyilván szegény, árendás nemesek. A puszta egész lakossága az itt külterjes — állattenyésztő — gazdálkodást folytató közbirtokos urak alkalmazottaiból állt.

20 A XVIII. század végétől a földesurak allodiális földművelő gazdálkodást kezdtek Hardon is. 1826-ból a Szluha, Meszlényi és Sixti család hardi szőleiről is tudunk. Igaz, ezek hasznavehetetlenek, ki is becsültették ebből a szőlőbirtokosokat, Gotzi Konrád (német-) kéri plébános vevőit, Ritter Jánost, Luxemburger Józsefet és Rungl Istvánt, és szántóföldnek használták.

21 Ebből lehet arra következtetni, hogy a hardi bérlők egy része német volt. A hardi földművelés elterjedésével, bár a fő termelési ág továbbra is a legeltető állattartás maradt, a puszta lakossága gyors ütemben gyarapodott. 1830-ban már összesen 165 lelket számlált. Ebből 90 református, 65 katolikus, 10 evangélikus.

22 Kevéssel utóbb, 1838-ban ugyanitt 116 nem nemest számláltak, tehát az itt élő nemesek őszesen 49en voltak. A nem nemesek közül 50 volt a nő, 37 a 19 éven aluli fiúgyermek. A 29 felnőtt férfi közül 26 volt nemesek szolgája, tehát gazdasági cseléd, 3 pedig zsellér, hazátlan zsellér és kertész.

23 Tehát a földművelés ugyan terjedt, de kizárólag a közbirtokos nemes urak, közülük is a nagyobb birtokúak allodiális gazdálkodása folyt. Ennek következtében a helység nem is fejlődött, 1851-ben is mindössze 162 lakosa volt, közülük 104 református, 63 katolikus, 3 evangélikus és 2 izraelita.

24 A kiegyezés idején az önálló puszták megszűntek, így Hard pusztát is Cecéhez csatolták, közigazgatásilag Cecéről irányították, lakosságát, gazdálkodását a községével egybeszámították. Így a puszta fejlődéséről kevés a közvetlen adat. Mindenesetre a legelők jó részét itt is feltörték, a szántóföldi művelés lett túlnyomó, ennek következtében a puszta lakossága is rohamosan — sokszor Cece rovására — gyarapodott. 1913-ban 454, 1933-ban már 579 lakosa volt. Ekkor már három részre oszlott, nyilván a földesurak majorjai szerint. A legnagyobb volt Alsóhard 1913-ban 293, 1933-ban 363 lakossal, Középhardon 1913-ban 73, 1933-ban 107, míg Felsőhardon 1913-ban 88, 1933-ban 109 lakos volt.

25