Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Cece (Hard, Menyőd)

kottságuk miatt legnagyobb hatást a régi földbirtokos urak gyakorolják, de ők még a virilisták között is kissebbségbe kerültek. A tényleges irányítás a polgári gazdálkodással új módon élő személyek kezébe került. XI. 1871-ben a polgári községi törvény megalkotásakor Cece nagyközségként szervezkedett, saját községi jegyzővel (később főjegyzővel), 40 tagú községi képviselőtestülettel, melynek fele választott, fele virilista volt, bíróval, helyettes bíróval (néha törvénybírónak nevezik), közgyámmal, községi pénztárossal és 10—12 tagú elöljárósággal. Hardpusztának külön pusztabírája is volt, a képviselőtestületi tagok közül. 1885-ben a jegyzőválasztáskor nagy vita volt, mert Ullmann Ferencet megválasztották ugyan jegyzővé, de ez ellen többen óvással éltek, azzal az indoklással, hogy a választáskor olyanok is szavaztak, akiknek nem volt választójoga. Az alispán meg is semmisítette a választást. A küzdelem előzménye az volt, hogy 1881-ben kirabolták a községi pénztárt, onnan 1030 Ft-ot elvittek, és a vizsgálat során felvetették az elöljáróság tagjainak felelősségét. 1886-ban azután megválasztották jegyzővé Dunay József, akkor 26 éves, hat gimnáziumot végzett, 8 éves községi közigazgatási gyakorlattal rendelkező fiatalembert, aki még 1881-ben — Somogy megyében — tett jegyzői vizsgát, ami akkor még igen egyszerű volt. Dunay több mint két évtizeden át vezette a község adminisztrációját, azt jól ismerte, nála minden alispáni hivatalvizsgálat az egész adminisztrációt, az összes kimutatásokat, iktatókat, pénzkezelést kifogástalan rendben találta. Az ő idejében, 1897-ben emeltek új községházát, egész sorát hozták a községi szabályrendeleteknek, a község szervezéséről, a tűzrendészetről, az építésügyről, a szőlőhegyre kitelepülésről (ezt a képviselőtestület hozzájárulásától tették függővé, és ezért 2 Ft 70, illetve 5 Ft illetéket szedtek), 1889-ben új szabályrendeletet hoztak az éjjeli őrködésről (az 1877. évi helyett). Csak az 1887. évi betelepülési szabályrendeletet nem hagyta jóvá a vármegye, mert a betelepülés engedélyezését túl szigorú feltételekhez kötötték. A jegyző fizetése eleinte évi 500 Ft, amit 1890-ben 600 Ftra emeltek. A községi bíró személye már sűrűbben változott, és rendszerint a régi nemesek (vegyesen közbirtokosok és árendások) közül került ki. 1880-ban Csilléry József, 1881-ben Sebestyén Gábor, 1886-ban Balogh János, 1897-ben Csilléry Gyula, 1899-ben Nagy János, 1901-ben Sohár Imre, 1911-ben Kasza János. 1891-ben már segédjegyző is volt, Nagy Boldizsár, 1902-ben Cseke János, de őt felfüggesztették, 1911-ben Gróf Imre volt a segédjegyző. 1904-től külön írnok is (Hetesi Mihály) volt. A törvénybíró és pénztáros is rendszerint a régi famíliák közül került ki (Nemes Imre, Bécsi-(Pécsi-) Benő, Kacz Miklós, Pécsy Sándor, Kovács Gábor). Az elöljáróknak már nagyobb része nem nemes vagy újonnan beköltözött. A községnek saját, jövedelmező vagyona alig volt, így a községi háztartás kiadásainak túlnyomó részét községi pótadókból kellett fedezni. Ez a földadó után 23,3%, 1893-ban 13,8%, 1896-ban 21%, 1897-ben (a községháza építésekor) 35,4%, 1901-ben 30%, 1902-ben 25% volt, tehát