Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

köttetése, de Szekszárddal, Tolna megye székhelyével semmiféle közlekedési lehetősége nincs.

130 * * * Az Országos Telepítési Hivatal Nagykarácsony major betelepítésére 1946. május 16-án bizottságot létesített a fővárosban. A telepítési bizottság május 21-én érkezett meg Előszállásra. Vezetője Papp Géza, telepítésügyi főfelügyelő a bizottsági tagokkal ezekben a napokban meg is kezdte a leendő község belterületének kijelölését, a házhelyek kimérését. Nagykarácsonymajorba Mátraderecskéről 23, Visznekről 55 család jelentette átköltözési szándékát. A telepesek saját községükben már nem is jutottak ingatlanhoz a földreform során. A községekből az átköltözésre jelentkezőket összeírták, akik kijelölt vezetővel érkeztek meg Nagykarácsony majorba. Itt az Országos Földbirtokrendező Tanács mezőgazdasági szakembert nevezett ki telepfelügyelőnek, aki a telepes község teljhatalmú irányítója volt. A telepeseket egyelőre a volt uradalmi épületekben helyezték el, melyeket lakásra alkalmasnak találtak. Az átköltözés 1946-ban történt. A telepesek az új lakhelyükre elhozhatták ingóságaikat, élelmiszerkészletüket. A szállítással illetve utazással járó költségeket a Földbirtokrendező Alap fedezte. A lakosság 1946 szeptemberében a majorban már elérte az 1600 főt. A telepítésügyi főfelügyelő a majorban ugyan teljes jogú hatalommal rendelkezett, dé, az elószállási elöljárósággal, sőt az önkormányzati testülettel is kapcsolatban kellett állnia. Előszállás község vezetőinek be kellett látnia, hogy az egyre fejlődő település felett nem tudja gyakorolni azokat a jogokat, melyeket a helyi önkormányzat megkíván. Egyébként is a major 8 km-re esett az anyaközségtől, így várható volt, hogy a telepítés lezajlása után maguk a lakók fogják kérni az önálló községgé alakulást és az autonómiális jogkört. Előszállás más, külső településein a földreform befejezése után gyors lakossági növekedés volt. Daruhegyen például 1946 szeptemberében a népesség már meghaladta az 1200 főt, ami önmagában is magyarázatul szolgált arra, hogy az önálló községesítési törekvések itt is elinduljanak. 1947 tavaszán megkezdték az Előszállás—Nagykarácsony közötti út kiépítését. A község vállalta, hogy az útépítéshez szükséges követ a vasútállomásról az építés színhelyére szállítja, és a földmunkák nagyobb részét is elvégzik. A község ehhez a tevékenységhez 2200 kézinapszámot ajánlott fel, melyet közmunkában számoltak volna el. A nagykarácsonyi lakosok 1947 november elején az elószállási elöljárósághoz kérelmet nyújtottak be, melyben önálló községgé való alakulásukat illetve ennek támogatását kérték. A kérelemhez Előszállás fenntartás nélkül hozzájárult, és indokolásában olvasható, hogy a telepes község a földreform során készített kiosztási birtokívek szerint 5183 kat. holdon és 1248 D-ölön alakult ki, és nem látták akadályát annak, hogy Nagykarácsony önálló nagyközséggé alakuljon. Egyébként Nagykraácsonyban 1947 augusztus eleje óta jegyzői kirendeltség működött. A kirendeltség látta el Nagykarácsony majoron kívül Kiskarácsony, György szállás, Nagykarácsony szőlőhegy közigazgatását is.