Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

A menekülők látványa a lakosság egy részét, a község vezetőit pánikba ejtette, maguk is a meneküléssel kezdtek foglalkozni. Az uradalom jószágkormányzója azonban megőrizte nyugalmát; intézkedett, és így az uradalmat senki nem hagyhatta el. Igaerőt, kocsikat senkinek sem adott, beleértve az átvonuló alakulatokat is. Az intézkedésnek az lett a hatása, hogy a községből szinte senki sem csatlakozott a menekülő oszlopokhoz. Az uradalmi intézkedéshez kétségtelen hozzájárult a meneküléssel együttjáró sok szenvedés, nélkülözés, melyet a község lakói is láttak. Egy korabeli elószállási jelentésben a következők olvashatók erről: „Előttünk valóságos népvándorlás zajlott le, láttuk az azzal egybekötött kétségbeesést és nyomort. Lelkünkben mélyen bevésődtek a hontalanná vált apák, anyák és gyermekek réveteg tekintetei és arcukon kiütközött a bizonytalan jövőtől való aggodalom."

105 A menekülés Előszállás országútjain szinte december 3-ig tartott. Előzőleg nagyobb katonai egységek is tartózkodtak a községben. A Duna-vonalat 1944. október 17-én vette birtokába a Matolcsy harci csoport. Ez a harci egység 53 kilométer hosszú folyamvédelmet látott el Rácalmástól Paksig. A védővonal hídfőállását Solton építették ki, a parancsnokság pedig Előszálláson a kastélyban székelt. 1944. december 3-án, vasárnap reggel Kesseö tábornok és harci csoportja elhagyta Előszállást. Már előző nap olyan hírek érkeztek a községbe, hogy a szovjet csapatok a madocsai hídfőből Dunaföldvár felé közelednek. A tábornok szerint a szovjet csapatok bevonulása Előszállásra 3-án a kora délutáni órákra várható. A lakosság kisebb része kb. 300 fő az elószállási kastély pincéjébe húzódott meg, félve a harci eseményektől. Még 3-án délelőtt 10 óra felé mintegy szakasznyi (25 fő) német katona vonult Dunaföldvár felé, azzal a céllal, hogy felvegye a küzdelmet a szovjet előőrsökkel. Délután 2—3 óra között fegyverropogás hallatszott, ami egyre erősödött. Hamarosan menekülő német katonákat figyeltek meg a lakosok. A szovjet katonák a községet 4 óráig birtokba vették. A csapatok a cselédházakban, a községben a lakásokban, később a kastélyban is átmenetileg legénységi szállásokat rendeztek be. A harci cselekmények az elószállási uradalom területén tovább folytak. Kesseö harci csoport Előszállásról Herczegfalvára vonult. Néhány nap alatt a viszonyok rendeződtek, a szovjet harci csoportok északi irányban, Székesfehérvár felé vonultak. Csakhogy Székesfehérvár alatt a front megrekedt, így Előszállás továbbra is a hadműveleti területbe esett. A pihenő csapatok 3—4 naponként váltották itt egymást. A községházában katona-kórházat rendeztek be, melynek parancsnoka egy női százados volt. A háborús viszonyok még 1945 első két hónapjában is tartottak, sőt január 19-én 3 német és magyar páncélos is bevonult Előszállásra, és két napon át az uradalom északi kerületeiben magyar és német katonák tartózkodtak. Az Előszállásra bevonult német páncélos egység parancsnoka szerint a német és magyar harci csoportokat Enying körül vonták össze, de ők sem hittek abban, hogy harci sikereik lehetnek. Ez így is történt. Még aznap este Előszálláson szovjet csapatok vonultak át Dunaföldvárról Németkér felé teherautókkal. Február 2-án pedig egy heti időtartamra kiürítették az elószállási kastélyt. A személyzetet, az uradalom vezetőségét a róbertvölgyi iskolába helyezték el. A háborús viszonyok Székes-