Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

Az egyes fizetési osztályokban az írodatisztek három évet töltöttek el, és a XH-től a V. fizetési osztályig automatikusan léptek elő. Az uradalmi tisztviselők apáti grancionáléképpen a gazdasági év eredménye alapján jutalomban voltak részesíthetők. Hangoztatták azonban, hogy a jutalom nem fizetés jellegű, így erre jogot senki nem tarthatott. A tisztviselők kiküldetésük során szerény eszközökkel rendelkezhettek. Vasúton II. osztályon, hajón I. osztályon utazhattak, bérautót csak elkerülhetetlen esetben vehettek igénybe, a szállodák közül a középosztály számára rendeltek jöhettek számításba, étkezési költség címén pedig a polgári étkezés költségét számolhatták el. A kezelő tisztviselők kötelesek az uradalmi munkásokat élelmezéssel és megfelelő szállással ellátni, az éves cselédek felmondását elfogadni, újakat felfogadni, de erről a jószágkormányzót is tájékoztatták.

104 * Az ország 1941 június végén bekapcsolódott a Szovjetunió ellen indított háborúba. Az elószállási uradalomból egyszerre 190 cseléd és 180 aratómunkás vonult be katonának. Az uradalom a bevonult cselédek családjainak ellenszolgáltatás nélkül kimérte az éves konvenciót, de meghagyták nekik a tengeri földet, és (a hadisegély egy részének az uradalmi pénztárba történt befizetése után) az aratórészt is megkapták. Az uradalmi cselédségből 114 fő vett részt a doni ütközetben, akik közül 25-en estek el. Előszállás 1944 őszén közvetlen részese lett a háborús eseményeknek. 1944 szeptember végétől 1945 március végéig eltelt hat hónap alatt a község lakói igen nehéz időket éltek át. 1944 szeptemberétől a menekülők áradata lepte meg a községet, majd a Duna védelmi vonalát megszálló magyar harci egység támaszpontja lett. A felszabadulást követő hetekben az élet megindításának akadálya az arcvonal közelsége volt. A község állandóan tele volt katonai alakulatokkal, amelyeket végleg az arcvonal távolodásával vontak ki. A menekültek első csoportjai a dunaföldvári átkelőhely felől 1944. szeptember 23-án jelentek meg Előszálláson. Ezek német katonák voltak, akiket Brassóból vontak ki. Ezután naponta vonultak át a községen a menekülő menetoszlopok, majd egy részük a községben meg is pihent. Október elején már a tiszántúli részek kiürítése is megkezdődött. A mezőhegyesiek csoportja 160 személyt tett ki, akik jól felszerelt állatállománnyal, kocsikkal érkeztek, és az uradalomban szállásolták el őket. Október 8— 15. között szinte rendbontás jellegű volt a községen keresztül történő átvonulás. Ez olyan tömegméreteket öltött, hogy a katonai és a polgári menetoszlopok egymással keveredtek, a közlekedési utakon torlaszok keletkeztek. A kastélyban naponta 60 menekült személynek adtak szállást és étkezést. Az uradalmi tisztek jelentései szerint az uradalom pusztáin is naponta ezernél több menekült személy tartózkodott, akiket élelmezni kellett, a lóállománynak pedig takarmányt adni. A gazdaságok tej hozamát a menekülők felélték, a munkáskonyha állandóan sütötte a kenyeret, de nem tudott elegendőt előállítani. Az élelmiszer- és a takarmányeltulajdonítás napirenden volt. Emiatt a lakosság és a menekülő csoportok közötti konfliktus állandóvá vált.