Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

ni.

87 A nagykarácsonyszőlőhegyi közös legelőt bérlő gazdák legeltetési társulata 1929-ben jött létre, bár az apátsági legelőből 49 kat. holdat 16 esztendőre már 1925-ben földbirtokrendező bírósági ítélet alapján a szőlőhegyiek is megkaptak. Ezt a területet a Kocsmavölgyben és a Bitangoldalon elterülő legelőrészeken mérték ki a társulatnak.

88 Még 1929-ben kapcsolat létesült a község és az egyik dunaföldvári pénzintézet között. A gazdák hitelügyleteiket Dunaföldváron bonyolították le. A hegyközség 1940-ben jött létre. Hegybíró Hannig Sándor, hegyközségi elnök Jankovich Ignác, választmányi tagok pedig Kun János, Makovics János, Juhász Gyula, Simon József, Lábodi Károly, K. Szabó István és H. Kovács Gyula lettek.

89 * A község társadalmi struktúrájára a nagybirtok léte nyomta rá bélyegét. A község határából mindössze 941 kat. hold volt a parasztok tulajdonában, ami a község egész területének mindössze 6%-a. A falu képét a pusztai jelleg továbbra is meghatározta, az egykori majorok, puszták a községi szervezetben meglehetősen laza települési egységet alkottak. A község centrumának a kastély, a templom, a csendőrség és az öreghegy által határolt részt tekintették, öreghegyen telepedtek le az uradalomból nyugdíjba ment vagy kegydíjban részesült lakosok, de éltek köztük napszámos, azután törpe- és kisbirtokos családok is. Ez utóbbiak természetesen igen kis számban voltak. Az öreghegynek nevezett dombság két oldalán egy-egy utca húzódott, melyet Keleti sornak és Nyugati sornak neveztek. A Nyugati sor lakói gazdasági épületeiket, illetve erre a célra használt helyiségeiket a löszdombban alakították ki. Az öreghegyi törpeés kisbirtokosok földjei a községen kívül, főleg Alap, Alsószentiván, Dunaföldvár községek határaiban voltak, hiszen az uradalomtól földet szerezni lehetetlen volt. Az öregutcához csatlakozott Bárányhegy. Ezt a telepet az 1920-ban megkezdett földreform során bővítették. Bárányhegynek az 1920-as évektől kialakított részét Újtelepnek nevezték el, Szent Imre-telepet a Keleti sorhoz csatlakoztatták. Itt alakították ki az Országos Nép- és Családvédelmi Alap által az 1940-es évek első éveiben létesített utcarészt. 1937-ben Nagykarácsonyszálláson 294, Nagykarácsony-Szőlőhegyen 418, Kiskarácsonyszálláson 186, Bárányhegyen 86, Bibichegyen 99, Daruhegyen 532, Gulyamajorban 81, Kelemenhalomban 128, Ménesmajorban 160, Nagygyörgyszálláson 121, Róbertvölgyben 159 lakos volt,

90 A két világháború közötti időben kezdetben a lakosságszám stagnált, majd lassan hanyatlott. 1920-ban 3479 volt, és nagyjából ezen a szinten is maradt. 1930-ban 3458, és 1941-ben 3460 főt számláltak össze. A paraszti lakosság jelentékenyebb gazdálkodást nem tudott folytatni, hiszen a korabeli értelemben vett nagygazda nem is volt Előszálláson. Kizárólag Sós Mihály földművesről tudjuk, aki 10 kat. hold földön gazdálkodott, és szőlőtermesztéssel ért el gazdasági sikereket. Minden gazdasági eredményt az uradalom részére lehetett ekkor elkönyvelni. Vitézi címe három családfőnek volt: Gallásy Lajos intézőnek, ösi Ferenc gazdálkodónak és Simon József gazdasági cselédnek. Mindhárman első világháborús érdemekért kapták a kormányzói elismerést.