Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

len tudott szállítani egymásnak és az uradalom területén levő vasútállomásoknak is; így Nagyvenyimnek, Herczegfalvának, Előszállásnak és Ménesmajornak. A kisvasúton 1934-től már évente több mint 1600 vagon cukorrépát szállítottak, melyet kb. 1000 kat. hold területen termeltek. A gazdasági prosperitás idején felhalmozott jövedelem az uradalmat megvédte a gazdasági krízis hatásaitól. Az uradalom a válság évei alatt megfelelő gazdasági szinten tartotta magát. A termékértékesítésben ugyan nehézségek léptek fel: a gabona, az állatállomány és szinte valamennyi termék ára mélyre zuhant, de az értékesítés mégis megtörtént és az uradalomnak felesleges terméke nem maradt. A válság az 1929—1930. gazdasági évben jelentkezett, de ekkor még a nagy tartalékokkal rendelkező uradalom ezt alig vette észre. Az uradalom tőkeereje lényegében a válság évei alatt megmaradt, a termelés viszszafogása az értékesítetlen termékek miatt nem következett be. A bevételi kiesést ellensúlyozták azzal, hogy az üzemi kiadásokat 30%-kal, a rendi fenntartási összegeket pedig 12%-kal csökkentették. * A puszták, majorok községgé szervezésének kérdése még a múlt század második felében felvetődött. Szorgalmazta elsősorban ezt a hatóság, amely úgy vélte, hogy a sok pusztát, az ott lakó szegény népelemet akkor tudja eredményesen kormányozni, ha leválasztja a „hegyeket" Herczegfalva tói és önálló községi szervezetbe tagolja őket. A hatósági törekvés azonban elbukott az uradalom ellenállásán, mivel neki megfelelő volt a pusztai települési struktúra. Az első világháború, majd az azt követő forradalmi mozgalmak azonban e téren is változást hoztak. Az uradalom ráébredt, hogy a községi szervezet az osztályuralom fenntartását, a nagybirtok érdekét szolgálja. Ez az önállósítási gondolat találkozott az elószállási puszták, hegyek lakóinak törekvéseivel. Az önálló község létrehozását az elószállási gazdakör kezdte szorgalmazni még 1920 elején. A puszták elszakítását Herczegfalvától azonban a herczegfalvi elöljáróság ellenezte, mivel ekkor az önálló község alakulását a zirci apátság sem javasolta. Az apátságnak ebben a tekintetben döntő szava volt, hisz az érintett puszták egyenes állami adójából (18 815 korona) összesen 13 447 koronát fizetett.

79 Persze, a felgyülemlett adminisztrációs tevékenység Herczegfalván mégis elindította azt a folyamatot, ami évek múltán a puszták kÖzségesítését eredményezte. 1920. július 26-án tartott megyei törvényhatósági bizottság még nem engedélyezte azt a herczegfalvi elöljáróság által előterjesztett kérést, mely szerint a községi adminisztráció terhének enyhítésére Előszállásszőlőhegyen (öreghegyen) közigazgatási kirendeltséget létesítsen. Ennek a kihelyezett adminisztrációnak az lett volna a legfőbb feladata, hogy Előszálláspuszta, (a kastély mögötti major), Előszállásszőlőhegy, Ménesmajor, Gulyamajor, Róbertvölgy, Kelemenhálom, Nagykarácsony, Nagykarácsonyszőlőhegy lakói számára az állatjárlat leveleket kiállítsa. A törvényhatósági bizottsági határozat szerint egy községben csakis egy marhalevél-kezelő működhet. Egy esztendő múltán azonban létrehozták az elószállási marhalevél-kezelői kört, az előző évben tervezett helységekkel.