Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

lási kerületben 121 pár arató és 22 cséplőmunkást alkalmaztak, de voltak szakmányosok is. A munkások a kedvezményekért 1381 gyalognápszámot adtak és még 1024 hold takarmányt is lekaszáltak. Évente vándormunkásokat is alkalmazott Előszálláson az uradalom vezetősége, akiket takarmánykaszálásra, -gyűjtésre, kazalozási teendőkre használtak fel.

63 1897. július 1-én Fejér megye déli uradalmaiban és nagygazdaságaiban aratósztrájk tort ki, melynek egyik központja Előszállás — Daruhegyen volt. Az aratómunkások és a hozzájuk csatlakozó daruhegyi napszámosok megmozdulását rendkívül óvatosan szervezték, és így azt a gazdatisztek nem is vették észre. Az aratási szerződéseket még ez év elején megkötötték a földmunkások az uradalommal, és a szerződésben foglalt munkákat is megkezdték. Például a takarmányt lekaszálták, a szénát összegyűjtötték. Július 1-én kora hajnalban Ménesmajorban és Kokasdon agitátorok jártak, akik ismertették az aratómunkásokkal a dunafÖldvári szocialista egylet határozatait, amely sztrájkfelhívást tartalmazott. Az aratómunkások követelése az aratórész számukra kedvezőbb megállapítása, azután a földmunkások számára a magasabb napszámbér volt. Az agitátorok elég hamar megnyerték maguknak az aratógazdákat, akik egész csapatokat állítottak nézeteik mellé. A herczegfalvi, a darumajori, az elószállási, a nagy- és kiskarácsony szállási, a ménesmajori aratók július 1-én reggel nem mentek ki a gabonatáblákhoz. Amikor a gazdatisztek ezt a jelenséget észlelték, rögtön az aratók között termettek. A nagy- és kiskarácsony szállási aratómunkások között a gazdatisztek ott találták a ménesmajori aratók küldötteit, akik a sztrájk elhatározására és kimondására rávették őket. A két gazdatiszt egyöntetű vallomása szeszerint a ménesmajoriak a karácsonyszállásiakat Antalmajorba és Előszállásra küldték. A nagykarácsonyszállásiak például Előszálláson sikerrel léptek fel. Az előszállásiak ugyanis már a földeken dolgoztak: az alsó határban lucernát kaszáló csapat le is tette a kaszát, majd a felsőhatárban zabosbükkönyt marokbaszedő csapattal egyesültek. Az uradalom pusztáiról az aratómunkások azután Előszállásra vonultak, ahol szocialista nagygyűlést tartottak. A gyűlésen Vörös István daruhegyi lakos mondott beszédet, s itt mintegy 500 főnyi tömeg megesküdött, hogy a sztrájkot mindaddig folytatja, amíg eredményt nem érnek el. A tömeg követelte, hogy a jószágkormányzó is jelenjék meg a gyűlésen és ígérje meg a minden kilencedik kereszt aratórészt. A jószágkormányzó, Kéry Vidor azonban nem tartózkodott Előszálláson, a vármegyét kereste fel, ahol a sztrájk letörésére karhatalom kirendelését kérte az alispántól. Előszálláson ekkor még nem volt csendőrőrs, így Székesfehérvárról 14 csendőrt és egy lovasszázadot rendeltek oda. Megjelent Előszálláson a főispán, az alispán, a sárbogárdi főszolgabíró, a csendőrség és a lovasszázad parancsnoka is. Az aratókat még július 1-én délután Herczegfalvára és Előszállásra rendelték, és megkezdődött velük a tárgyalás. Az egyezkedés azonban nem hozott sikert, mert az aratók a földvári egyletben kimondott határozatokhoz ragaszkodtak. Az uradalom sem volt hajlandó a kilencedik kereszt gabonát aratórésznek átengedni, hanem a szerződésben rögzített tizedikhez ragaszkodott, bár némi engedményt hajlandó volt adni. Például az aratórész elcséplése után az aratók megkapták volna a részgabona szalmáját, és ugyancsak 1 forint kifizetése ellenében a lójárási gyalog-