Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

váséke, vasborona, kultivátör, és 1870 után a gőzcséplőgép. Az átlagtermés a hetvenes években elég alacsony: a búza 5 mázsa, rozs és árpa 3 és fél mázsa, zab 3 mázsa volt. A felesleges gabonát az uradalom értékesítette. Adonyban, Dunaföldváron rakták hajóba a felvásárolt gabonát a kereskedők, és Pestre, Bécsbe szállították. A kereskedők nagy tételekben, egyszerre 1000, 2000—3000 pozsonyi mérő gabonát vásároltak fel, általában egy-egy magtár teljes készletét. Bischnitz Salamon termény-nagykereskedő 1874-ben a karácsonyszállási magtárból 2 ezer pozsonyi mérő búzát, egyezer mérő árpát, Róbertvölgyből 500 mérő búzát, 565 mérő árpát vásárolt. Fejlett a takarmánygazdálkodás. Erre a fejlesztésre a legelő és a réti területek viszonylagos gyengesége kényszerítette rá az uradalmat. Takarmányt a szántóföldek egynegyed részén termesztettek a 19. sz. második felében. Lépéseket tettek arra, hogy a legelők és rétek fűhozamát növeljék. Ezt csatornázással, alagcsövezéssel, majd talajműveléssel igyekeztek megoldani. A munkát még a 20. század első felében is folytatták. Az első eredmény Kelemenhalomban mutatkozott meg, ahol 200 hold jó minőségű legelőt nyertek a talajjavítással az 1880-as években. A homok talajú dombhátakon igen gyenge volt a fűtermés. Ezeket a területeket fásították, vagy birkalegelőknek használták. A juhtenyésztés még a 19. sz. utolsó harmadában is virágzó. 1863-ban 25 ezer, 1883-ban pedig 28 ezer db juh volt az uradalomban, bár számuk most ezer darabbal kevesebb, mint a 19. sz. első felében. Minőségi fejlesztés a szarvasmarha- és a lótenyésztésben mutatkozik már a század utolsó évtizedében. 1895-ben az uradalomban 1662 szarvasmarhát, 406 lovat, 1438 sertést és 20 981 juhot tartottak. Az elószállási kerületben azonban az állattenyésztés a gazdálkodás második vonalában maradt. Ezt a számszerűségből is le lehet mérni. 1884-ben a gulyamarha 170, a ménes 120, a sertés 150, a birka 3800 darabból állt. Szállításra főleg az igáslovakat (35) alkalmazták, de vetés alkalmával á vetőgépek, az ekék, a boronák vontatását is végezték. Az igásökröket mezei munkáknál alkalmazták; szántás, gabona-, takarmány- és trágyahordás volt legfőbb feladatuk. Előszálláson 29, Kelemenhalomban 4, Gulyamajorban 2 igásló volt. A 140 db igásökörből 80 Előszálláspusztán, 40 Kelemenhalomban és 20 Gulyamajorban volt. A munkásviszonyok a 19. sz. vége felé nem javultak. A lakosság most is gyér az uradalom területén és környékén. A munkásokat Herczegfalváról, Dunaföldvárról, Dunapenteléről, Perkátáról, Rácalmásról, Alapról, Sárbogárdról és Sárszentmiklósról toborozták. Csakhogy éppen a főbb mezőgazdasági munkák idején nem tudtak elegendő gazdasági munkást felfogadni a falvakból, ezért azt a megoldást választották, hogy a kívántnál több évbéres cselédet szerződtettek, akiket a gyalogmunkáknál alkalmaztak. Az évbéres személyzet Előszálláson a következő: 1 juhász számadó, 11 juhászbojtár. 12 mesterember, 8 felügyelő cseléd, 2 tiszti kocsis, 13 igás kocsis, 35 szekeres béres, 10 gyalog béres, 35 ostoros béres, 3 kis kocsis, 3 tehenes, 5 kanász. 1880-as évek első felében az arató a gabona 12. részét kapta meg, a napi élelmezés mellett. Az aratók kötelessége volt a gőzcséplőgépek melletti szolgálat is. Itt az elcsépelt gabona 4%-a lett az övék. Az előszál-