Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

A birtok kezelője a nyílt rablást meg akarta akadályozni, nehogy a dunaföldváriak példáját látva a helybeli cselédség, a napszámosok és a zsellérek is hasonló követelésekkel álljanak elő. A dunaföldváriak vezetői azonban az uradalmi tisztet agyonlövéssel, leszúrással fenyegették meg, sőt pénzbeli támogatást is kértek tőle a nemzetőrség felszerelésére és az ellátásra. Végül is a földváriak négy juhot kiválasztottak a nyájból és ezzel a zsákmánnyal vonultak haza. Másnap, október 6-án a magyar tábor Seregélyesen állomásozott, ahová az uradalom 160 darab 4 fontos kenyeret szállított.

52 A kenyeret ekkor még át tudták adni a csapatoknak, de a másnapi szállítmányt, melyet a mélykúti kasznár vitt Seregélyesre a „Roth népét lefegyverző seregünknek" (400 db 4 fontos kenyér, 10 és egynegyed akó bor, 30 db birka, 14 zsák krumpli) már nem tudták átadni, hanem az élelmiszert a vonuló csapat után Adonyba vitték, ahol gőzhajóba rakták és így szállították el a katonai kincstárnak. A zsellérmozgalom 1849 március elején ismét fellángolt, most is arra hivatkozott az elószállási nép, hogy a dézsmát és a robotot törvény szüntette meg az egész országban, így ők sem hajlandók azt fizetni. Most is megismétlődött az 1848. évi áprilisi eset, amikor vármegyei tisztviselők az elószállási zselléreknek az úrbariális és majorsági földek, illetve ebből árendába adott parcellák közötti különbséget magyarázták, melyet meg is értettek és látszólag a mozgalom elcsitult.

53 Az uradalomtól azonban a császári sereg tisztjei is megkövetelték az élelmezést. 1849. augusztus 20-án Nugent táborába 90 akó bort, 25 öl fát, 100 mázsa szénát, 500 mázsa szalmát szolgáltattak ki, majd a Komárom megyei Igmándra, a Klapka által védett Komárom ostromára összevont osztrák csapatoknak 900 részlet zabot, 900 részlet kenyeret, 675 részlet szénát és 31 db szarvasmarhát szállítottak. Az uradalom az osztrákok által követelt élelmiszert és a takarmányt igen soknak tartotta. Ezt a mennyiséget összehasonlítva, a forradalmi magyar sereg által igénybevett porciókkal az ellenség követelése valóban sok volt. Ehhez még hozzá kellett számítani 1000 pozsonyi mérő zabot, 10 ökröt, 50 akó bort, 30 öl fát, 600 mázsa szénát, 2000 részlet kenyeret, melyet még 1849 áprilisában Jellasich horvát seregének adtak.

54 Egyébként az uradalom, a környező falvak és hatalmas pusztaságok módot nyújtottak arra, hogy a forradalmi seregek e tájon gyülekezzenek, illetve vesztes csaták után itt bujdossanak. Erre hívta fel a figyelmet Székesfehérvár város osztrák katonai parancsnoka is, aki 1849. július 24én azt jelentette a Pesten tartózkodó hadsereg főparancsnokságának, hogy Dunapentelén, Előszálláson, Herczegfalván és a környező vidékeken ismeretlen számban magyar huszárok tartózkodnak, akiknek Székesfehérvár elleni támadásuk várható. Biztos forrásokra hivatkozva utalt arra, hogy a huszáregység július 24-én, déli 12 óráig Sárosd mezővárost eléri.

55 A tőkés mezőgazdasági nagyüzem fejlődése 1850—1914 között A kedvező természeti viszonyok és a földrajzi adottságok a mezőgazdasági termelésre a Mezőföldön ösztönző hatással voltak. A sík vidék fekvése tekintetében az Alfölddel rokon, bár vannak egyes sajátosságok, melyekben attól eltér. A Mezőföldön, így az elószállási uradalomban is