Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

lyek Nagyvenyimen, Kisvenyimen, Nagykarácsonyszálláson és Mélykúton voltak. Az 1828. évi összeírás szerint a faluban az úrbéres lakosság tehetősebb csoportja nincs jelen. Háznélküli zsellér is mindössze 17. Tíz év elmúltán a lakosság gyarapodott: a nem nemesek száma ekkor 639 fő volt, míg a teljes lakosságot 845 lélekre becsülték. A vallási megoszlás kiugró a római katolikus lakosság javára. Ez a csoport 90% körüli volt, míg a reformátusok 9%-ot, az evangélikusok 1%-ot tettek ki 1830-ban. A nemesi előjogokkal rendelkezők száma nem volt jelentős, de az uradalmi irányítást a kezükben tartották. 1843-ban uradalmi alkalmazásban álltak a Barabás, Kolosváry, Hollósy, Kovács, Elek, Lábodi, Simon, Szilágyi nevű nemesi családok.

48 Az 1840-es évek elejéről rendelkezünk iskoláztatási viszonyokat tükröző forrásokkal. 1841-ben a tanköteles gyermekek száma 163 volt, melyből 108 a fiú, 55 a leány. Az adatokat felvevő szolgabíró megjegyzi, hogy a téli hónapokban valamennyien látogatják az iskolát, de nyáron a fiúkból mindössze 70, a leányok közül 10 szokott iskolába járni. Az iskolai felszerelést, a téli fűtést, a könyveket és az írószereket az uradalom szerezte be a gyermekek számára. A tanítót Lindenthal Ferencnek hívták, aki egy segédtanítóval látta el az oktatási feladatokat. A tanítót jórészt az uradalom fizette: évente 50 forintot, 8 hold őszi és 8 hold tavaszi gabonával elvethető szántóföldet, azután 8 hold ugarföldet és 8 hold rétet kapott. A falu úgynevezett „lélekgabonát" volt köteles a tanítónak adni, de a lakosság szegénysége miatt erre a jövedelemre nem számíthatott. A tanítót a zirci perjel nevezte ki. Lindenthal Ferenc képzett tanító volt, hiszen Budán végezte tanulmányait. A gyermekeknek „keresztény tudományt, bibliát", olvasást, írást, számolást magyar nyelven oktatott. A tanulók közül kevés számban németül tanultak írni és olvasni.

49 + Az 1846—1847 katonai évben is mindössze 9 zsellércsalád volt Előszálláson, akik kilenc harmadosztályú házban éltek. A zsellérek úrbéres telkekkel nem rendelkeztek, de szőlejük sem volt. A zsellérek állatállománya elég csekély: 16 ló, 15 szarvasmarha.

50 A zsellérek az uradalomtól szerződéses földeket kaptak, amelyek után szolgálniuk kellett. Ezt úri szolgáltatásnak nevezték. Amikor 1848 áprilisában elterjedt annak híre, hogy az országgyűlésen kimondták az úrbéres terhek eltörlését, az elószállási zsellérek is követelték szolgáltatásaik megszüntetését. Vármegyei küldöttek jártak Előszálláson, akik a zselléreknek igyekeztek megmagyarázni, hogy az uradalomnak eddig fizetett szolgáltatásokat ezután is teljesíteniük kell, mivel a telkek nem úrbéres jellegűek. A zsellérek mozgalmának lecsendesítésére a hatóság felhasználta a megyei bizottmány elószállási tagját, Ihász György lelkészt is. A negyvennyolcas idők az egész uradalomban nyugtalansággal teltek el, hisz a falvakban és a majorokban gyakran megfordultak a katonák, akiket a lakosság segítségével kellett élelmezni. 1848. október 5-én azonban a dunaföldvári felkelők vonultak Előszállásra, akik lovaiknak takarmányt, maguknak élelmet követeltek. Mivel az uradalom nem volt hajlandó ezeknek a terményeknek a kiszolgáltatására, a dunaföldváriak azt erőszakkal szerezték meg; feltörték a magtárakat; majd behatoltak az uradalmi szérűskertekbe.