Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

tezett. Herczegfalva mellett zsellérmunkás telepek létesítésére is sor került. Az új feladatok elvégzése érdekében az uradalom szervezetét tovább tökéletesítették: több irányító szervet hoztak létre. Előszálláson maradt az uradalom központja, melyet a kormányzói hivatal, a dirigens hivatal, a kulcsárság, a számtartóság, és az elószállási ispánság alkotott. Ezenkívül még minden kerület élén egy-egy ispán állott. 1814. május 22-én a dirigens tiszt, Varga Márton; a számtartó, Fittler József volt. Ezután öt ispán következett, (Székely, Loknyay, Ertl, Horváth, Lengyel, Gazdag) akik a kerületeket irányították. A kormányzó hivatal rendelkezései a tiszti széki üléseken öltöttek testet. Itt fogalmazódtak meg az uradalmi irányítás elvi és gyakorlati kérdései. 1814. május 24-én a kormányzó erélyes utasításban adta közre, hogy aki a tiszti széken hozott rendelkezéseket nem tartja be, azokat az uradalom végső fokon elbocsátja a szolgálatból. Ez a rendelkezés nemcsak a cselédségre, hanem a vezetésre is vonatkozott. A kormányzó szerint az engedetlen gazdatiszt elsőízben „négyszemközt megfeddetik, második alkalommal a tiszti széken nyilvánosan éri a bírálat, harmadik esetben hivatalától felfüggeszttetik".^ 1815. május 28-án arról értesülünk, hogy új kasznárságot szerveztek az uradalomban. A kasznár feladata volt többek között a faszerszámok, a vaseszközök kezelése. Űj ispánság is keletkezett, ugyancsak 1815 tavaszán. Az ispán gondjaira bízták a kerület mezei gazdaságán kívül a gulya, a ménes, a birka, a sertésnyáj és a svájceráj gondozását. Az új ispán felügyelete alá tartozott a téglaégető, a baromfimajor és a kenyérsütöde.

35 Az új irányítási szervezet valóban átfogta a hatalmas uradalom most már egyre dinamikusabb életét. Nemcsak a munkát irányították, hanem a munka szervezését és a jövedelem behajtását is végezték. 1814-ben Előszálláson 28 béres, 2 bivalyos, 3 láncos, 5 lovász volt alkalmazásban. Ekkor az uradalmi kerületek között Előszállást tartották a legfejlettebbnek, szemben Nagy és Kisvenyimmel, Karácsonyszállással és Herczegfalvával. Ebben a kerületben tartották a legtöbb igásállatot is. Vontatásra 105 szilajökröt, 14 hámos- és 10 malmoslovat alkalmaztak. 1813-ban Előszálláson termeltek napraforgót, kukoricát, krumplit, káposztát, kendert, lent, virginiai dohányt, kölest, árpát, (kávé árpát) mohart, zabot, búzát, majlandi rozsot, lencsét, babot, bükkönyt, lóherét, lucernát. A szénának nagy értéke volt az uradalomban. A kormányzó arra törekedett, hogy minden e célra használható területet rét gyanánt használjanak. A fűkaszálásra ezért az árendásokat alkalmazták szívesebben, akik munkajáradékban takarították a szénát. A herczegfalvi jobbágyok az uradalomtól felesben kívántak volna füvet kaszálni, szénát gyűjteni. A kormányzó azonban erre csak kivételesen adott engedélyt, s meghagyta, hogy a felezés alkalmával a dirigens tisztnek a helyszínen kell lennie, s azt is megtiltotta, hogy a gulyát azokon a réteken legeltessék, amelyek sarjút (másodfüvet) adnak.

36 Intézkedett a tiszti szék a szénamunkákról is. 1815. május 28-án elrendelte, hogy a szénarendeket a gyorsabb és minőségileg jobb száradás érdekében a kaszások után teríteni kell, majd a szénagyűjtés során nem kazalokat, hanem (a rétek dombosabb helyein) boglyákat kell létesíteni. Egy-egy boglya 14—15 szekér szénából álljon. Meghatározta az uradalmi vezetőség a boglyarakást is. Kimondta, csakis tökéletes boglyát fogad el. Ennek 3 öl nagyságú alsó terének kellett lennie, amely másfél öl magasságig terebélyesedett, s csak ezután volt