Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

szűkíthető a csúcsig. A baglyát úgy kellett képezni, hogy meredek legyen, s róla az esővíz a földre pereghessen. 1815. május végén és június elején nagy esőzések voltak az egész Mezőföldön, s ezért is volt szükség az uradalom intelmeire, a szénagyűjtés és -takarítás területén.

37 A herczegfalviak által le nem szolgált munkanapokat is szénagyűjtésre rendelték 1815. június elején. 1813 őszén a sarjút felesben kaszálták, takarították az elószállási lakosok. 1814 tavaszán ürgeveszedelem volt Előszállás határában. A rágcsálók már áprilisban sok kárt tettek a vetésekben. A kormányzóhivatal úgy határozott, hogy a lakosoknak jutalmat ad az ürgék elpusztításáért. Minden négy ürgefejért 2 krajcárt fizettek ki. Az ürgeöntést főleg az elószállási gyerekek végezték. Ugyanakkor a kormányzóhivatal kötelezte az ispánságokat is, hogy bizonyos számú ürgefejet adjanak be. Az elószállási kerületnek például 280 darabot kellett beszolgáltatni.

38 1814 nyarán a harmados földek használata fejében kaszálást is követelt az uradalom, de fűbér fejében is szolgálniok kellett. A cselédek és a zsellérlakosság marháit ugyanis az uradalmi legelőkön tartották. Az előszállásiak a fűbért igásmunkával egyenlítették ki. Nekik 32 szekér szalmát kellett behordani és még 24 napot szántottak is. A karácsonyszállásiak fűbére 24 forint 42 krajcár volt, melyet 54 napos szántással kompenzáltak az uradalomnak; a kisvenyimiek 140 forinttal tartoztak, s ennek ellenében ugyancsak munkát követelt volna tőlük a jószágkormányzó. Az uradalom azzal is enyhített a munkaerőgondokon, hogy harmados földeket adott át művelésre a helyi és a környező falvak lakóinak. 1818-ban például 10 600 hold ugarföldet, az uradalom területének több mint egynegyedét bocsátották bérletbe. Ez azonban különbözött a 18. századi bérbeadási szokásoktól, amikor az uradalmat két-három bérlő vette zálogba, vagy egy-egy pusztát rendeztek be állattartó telepnek. Most a kiadott földek nagysága általában 2—5 holdig terjedt. A kisbérlők a föld terményének egyharmadát kapták meg, míg kétharmada az uradalomé lett. Azután még különböző természetbeni adományokat is juttattak az uradalmi központnak: 1814. január végén az elószállási falu lakói 209 csirkével tartoztak a harmados földekért adandó szolgáltatások között. Az 1814. évi március 27-i tiszti széki ülésen elhatározta az uradalmi vezetőség, hogy az elószállási lakosoknak, (ide értve a pásztorokat, számadókat, csőszöket is) a harmados földek után járó szolgáltatásait a korábbi szokásoktól eltérőleg — (Zircre szállítottak gabonát és onnan épületfát vagy tűzifát az elószállási kastélyhoz) — szőlőművelésre használják fel. Ugyancsak az uradalom szőlőjéhez irányították át azokat a munkásokat, akiknek 1814 tavaszán a karácsonyszállási kukoricaföldeket kellett volna művelnie. Az 1815. február 11-i tiszti széken utasították a kerületi ispánokat, hogy a tavaszi földek után járó tojásmennyiség gyűjtésére a földbírák figyelmét hívják fel. Ezúttal az így begyűlt tojást nem az elószállási kastélyba, hanem Zircre, az apátságba kellett elszállítani. A harmados földek terményeinek takarítása során a földbíró mindig jelen volt, de a csőszöknek is ellenőrizni kellett, hogy a termést a valóságos harmadnak megfelelően különítették-e el, vagy a harmadik részbe, amelyet a harmados magának kívánt, nem raktak-e több termést? Ilyen esetekben „a harmadszámlalóknak az elröjtött kévéket vagy az álnokul rakott harmadcsomókat fel kellett fedezni. A csalárd gazda ter-