Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

ben visszahívta Előszállásról a szerzeteseket és az uradalom irányítását világi személyekre bízta. Dréta Antal által életre hívott gazdasági szervezet a maga egészében majdnem két évtizeden át volt érvényben, s kisebb változtatásokkal 1823 után is alapja maradt a gazdálkodási rendszernek. A változásokat a mezőgazdaság tőkés fejlesztése során az uradalmi jövedelmezőség biztosítására hozták létre. Az uradalom élén a direktor állott, aki közvetlenül a zirci apátnak volt alárendelve. A direktor által vezetett hivatal volt a direktorátus, ahol az írásbeli teendőket egy-két írnok végezte. A direktori hivatal mindig Előszálláson volt. A direktorok közül Modrovich Ignác nevét említjük, aki nemesi származású, és a család jómódú középbirtokosként élt Fejér megyében. A gazdálkodást az uradalom maga vette kezébe, a bérleteket a 19. sz. elején megszüntette. Az uradalmat a modernebb gazdálkodás vitele érdekében kerületekre osztották, melynek élén gazdatisztek álltak. A kerület központja egy major volt, ahol a cselédség, a pásztorok és egyéb alkalmazottak éltek. A 19. század elején ilyen kerületi központ volt maga Előszállás, majd Újmajor, (illetve 1811 után Herczegfalva), Nagyvenyim, Kisvenyim, Karácsonyszállás. Hamarosan nagyobb arányú építkezéseket kezdtek, mivel kiderült, hogy a kerületek olyan nagy mennyiségben igénylik a munkaerőt, hogy szükség van további majorokra, szállásokra, zsellérmunkás-telepekre. A majorok építése fokozatosan a 19. sz. utolsó harmadáig eltartott. A gazdasági ügyek jogi képviseletét ügyvéd, vagy ahogyan ebben az időben nevezték, fiskális látta el. Külön felügyelőt kapott a juhászat, továbbá két magtáros és négy számadó ispán volt beosztva a direktorátushoz. Az ispánok közül kettő a kerületeket felügyelte, kettő pedig az uradalmi központban tevékenykedett. A volt szerzetes jószágkormányzónak Zircen pénztárkezelői feladatot adtak. Neki volt kötelessége az apátsági és a konventi pénztár kezelése. A világi gazdatisztek az elvégzett munkáról havonta írásban számoltak be a direktorátusi hivatalnak. A terményértékesítésből származott pénzt a bizonylati okmányokkal együtt az apátságnak nyújtották be. Az apát minden év végén számadásokat ellenőrző gyűlést tartott, ahol jelen volt a direktor, a jószágkormányzó és több gazdasági alkalmazott. A gyűlésen a számadásokat vizsgálták meg, a direktor pedig jelentést tett a gazdálkodási eredményekről. Itt tárgyalták meg az uradalmat ért károkat is, és elmarasztalták a hanyagul dolgozó alkalmazottakat. Persze arra is volt példa, amikor az uradalmi tiszt szembeszegült az apátsággal, így történt ez Rökk Pál esetében is. A 18. sz. utolsó évében, 1799. augusztus 21-én Előszálláson született Rökk Szilárd, akinek apja, Rökk Pál Előszálláson uradalmi felügyelői tisztséget töltött be. Rökk Pál több uradalmi tisztségviselővel együtt szembekerült a zirci perjellel, mivel az uradalomhoz csatolta azokat a földeket, amelyeket az uradalmi tisztek használtak. Ezzel az uradalmi tiszteket tetemes kár érte. Rökk (illetve Rekk) Pál 1805. február elején a vármegyei nemesi közgyűléshez fordult panaszával. Meg kell jegyezni, hogy ekkor már nem volt uradalmi alkalmazott. A nemesi közgyűlésig a csákvári járási szolgabíró kivizsgálta Rökk Pál panaszát: a zirci perjelt és a panaszost szembesítette. Kiderült, hogy az uradalom jogtalanul vette el Rökk Pál birtokait, így a zirci perjel kártérítést fizetett. Hasonlóan