Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

kellett megtérítenie az uradalomnak egy másik volt gazdatiszt, Keller István kárát is, aki Előszálláson ispán volt.

26 Rökk Pál, fiát előkelő neveltetésben részesítette: a középiskolát és az egyetemi tanulmányokat Pesten végezte el. Rökk Szilárd 1820-tól ügyvédi gyakorlatot folytatott, és nagybirtokosok jogtanácsosaként is működött. Életében nagy vagyont halmozott fel, melyet halálakor (1888) oktatási, nevelési, szociális és tudományos intézményekre hagyott. Ügy látszott, hogy a néhány esztendeje bevezetett gazdálkodási rend valóban tudott némi eredményt felmutatni. Ez különösen az állattenyésztésre vonatkozott. Ebből származott az uradalmi jövedelem nagyobb része, s az állattartás szerepelt nagyobb súllyal a gazdálkodás egészében a 19. sz. első évtizedében. 1809-ben a zirci szerzetesek teljes létszámmal, s a zirci gazdaság, a klastrom értékeinek nagyobb részével a francia megszálló csapatok elől Előszállásra menekültek. A szerzetesek a pusztán néhány hétig tartózkodtak, majd a megszálló csapatok Zircről és az országból történt kivonulása után visszatértek az apátságba. A rendi levéltárat is visszavitték Zircre, melyet a menekülés során az értékekkel együtt szállították Előszállásra.

27 A napóleoni háborúk idején az uradalom malmait őrlésre vette igénybe a katonaság. A zirci perjel a Fejér megyei nemesi közgyűléshez folyamodott, hogy a székesfehérvári tiszteket tiltsa el a malmok jogtalan használatától. A helytartótanács intézkedése is úgy szólt, hogy tekintettel a háború befejeződésére, az „éléstári" tisztek az elószállási uradalmi malmokat tovább ne használják.

28 A francia csapatok az uradalmat nem szállták meg, pedig úgy látszik, hogy nagyobb létszámú támogatót is tudtak volna szerezni az itteni lakók közül. Munkaerőre ugyanis az uradalomnak nagy szüksége volt, így akik konvenciót vagy részes munkákat kaptak az uradalomtól, általában elégedetlenek voltak és szembe kerültek a vezetéssel Ekkor tudunk arról, hogy cselédzendülés a termelési folyamatot néhányszor megzavarta. A cselédek elégedetlenségéhez a puszták lakóinak, jórészt uradalmi napszámosoknak az uradalommal szembeni ellenállása is társult. 1807 nyarán két béres, Sudár Simon és Molnár Ádám állt az elégedetlen lakosság élére. Az elégedetlenség okai az elmúlt évek során halmozódtak fel, és 1807 nyarán már elegendő volt egy kisebbszerű intézkedés is a béresek sérelmére, ami azután szinte tömegmozgalommá nőtt. Sudár és Molnár, amikor béresnek álltak, a tiszttartóval történt egyezkedés során, megállapodtak a kötelezettségek mellett a béreseket megillető jogokban is. Ez utóbbiak között szerepelt a béresek tulajdonában levő fejős tehenek legeltetése. A tiszttartó szerint a teheneket a gulya járásra hajthatják ki a béresek. A megállapodást azonban a tiszttartó megváltoztatta, és a béresek teheneit a birkalegelőre engedte kihajtani. Tudvalevő, hogy a birkák nem hagynak füvet az általuk megjárt területeken. így a béresek fejőstehenei sem tudtak legelni a birkajáráson. Sudár és Molnár sérelmüket az uraságnak kívánták előadni, s mikor a perjel Előszálláson tartózkodott, bementek panaszkodni hozzá. Ekkor a béresek éppen szántási munkát végeztek, amit otthagytak.

29 Ez a tény az uradalmi vezetőkben nagy felháborodást keltett. A két embert ezért a gazdatisztek el is bocsátották állásábójl. Sudár és Molnár azonban Előszálláson maradtak,