Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Lakatos Ernő: Diósd

(1546-os, 1559-es és 1562-es) összeírás tanúsága szerint Berki, Érd, Tétény és Sóskút lakossága gyarapszik, népsűrűségük megfelel egy középkori magyar faluénak, viszont Diódot és Ebent mint pusztát említik, Fetel és Kewel prédiumok neve elő sem fordul. Ráják nélküli hely még a környéken Torbágy, Zámor, Horhi, Batta, Székelyegyház (Érd mellett). Batta „pusztának rájái nincsenek, elszéledtek.

81 Egy Diódi Mátyást 1562ben Budaörsön találunk.

82 Diódi Mátyás azonban már 1559-ben is Budaörsön lakott.

83 Az összeírás ekkor Dinódi Mátyásnak írja, de Krisztián János és Szálai Gergely után sorolja fel, akárcsak 1562-ben. Tehát a személy a két összeírásban azonosnak látszik és valószínűleg másokkal együtt menekült el Diódról Budaörsre. A budai szandzsákról öt török összeírás készült (1546, 1559, 1562, 1580, 1590 években), de Diódról mindegyik ugyanazt állapította meg: Diód puszta, rájái (lakosai) nincsenek, viszont van török földesura. A földesúri jövedelem viszonylag csekély, az összeírások sorrendjében 100, 160, 340, 300 akcse. A földesúri jövedelem török haszonélvezője 1559-ben Musztafa Nazar tímárbirtokos, 1562ben Jovan Zabrag tímárbirtokos, 1580-ban Husszejn tímárbirtokos, a magas udvar egyik csausza, 1590-ben az összeírás feltünteti még Ahmed bin Veli bég rétjét, amely Diód határában terül el. A jövedelem a búza és széna tizedekből adódik. Diód bár lakatlan volt, mégis észlelhető élet rajta, feltehetően a szomszéd falvak lakói művelték. Az összeírások ugyanezekben az években Berkiben 20—28, Érden 28—36 felnőtt férfit, illetve családfőt vettek számba. Berkiben megemlítik még Haraszti Ferenc, Paksy Gáspár, Paksy Ferenc rétjeit, ami arra utal, hogy a kettős birtoklás valamilyen formában fennmaradt, avagy a dűlők megőrizték a régi földesurak nevét.

84 A már említett 1588. évi magyar portaösszeírás Diódot meg sem említi. Hosszú évtizedeken át forrásaink nem beszélnek Diódról. Tanulmányunk elején már szó volt arról, hogy Tholdalagi Mihály erdélyi követ 1627-ben látta a diódi castellumot. Forrásaink csak 1675-ben említik újra. Illésházy Miklós 2300 Ft-ért Szapáry Péternek és feleségének 12 évre elzálogosítja birtokait, köztük Érd, Berki, Százhalom, Tárnok és Diós falvakat.

85 Most mondják a források először Diódot Diósnak. S ezzel le is zárul a lakatlan falu török uralom alatti története. * Buda 1686-ban szabadult fel a török uralom alól, néhány évre rá, 1689-ben összeírják a szomszédos falvakat az udvari kamara megbízásából. Diósdra vonatkozólag a következőket tudjuk meg. „Magyarul Diós, rácul Arásch. Elpusztult falu, a fehérvári úttól jobbra fekszik, Téténytől egy fél mérföldnyire. Török uralom alatt volt, nem lehetett megtudni, hogy hány háza, lakosa volt és mit fizetett évenkint a török császárnak, valamint a török és magyar földesurának. Szántói, rétjei és legelői bőven vannak. Szőlői, halászóhelyei és erdei nincsenek." Ennél plasztikusabb leírást nem adhatott volna Johann Radits összeíró. Megtudjuk belőle, hogy Diósdnak volt egy szerb neve, nyilván a szomszédos érdi rácok adhatták, ami nem volt egyéb, mint a magyar Diósdnak szerbre való lefordítása, és ebből mehetett át a szlovák eredetű Örás falunév, ahogyan az az anyakönyvekben és a XVIII. és XIX. századi írásokban gyakran ismétlődik. És úgy látszik, a szántókat és réteket művelték,