Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Lakatos Ernő: Diósd

szántottak és kaszáltak, különben az ugarföld elvadult volna. A török alóli felszabadulás a falu számára az első időkben nem jelentett sokat. A falvak nagy részét újra kellett telepíteni. A felszabadító háborúk terheit a megmaradt csekély számú lakosság viselte. A régi földesurak birtokigényeiket felújították, de kevés hasznot húztak a „felszabadított" birtokaikból. Illésházy Miklós gróf ezért 1695. okt. 28-án Pest és Fejér vármegyei jószágait — nevezetesen Érdet, Tárnokot, Százhalmot és Dióst — újból elzálogosította most 1200 Ft-ért, további 18 évre Szapáry Péternek és utódainak, mivel „az elmúlt felháborodott időkben Szapáry zálogos jószágainak kevés hasznát vette, 300 Ft-ot javára írt.

87 Végül is az említett birtokkomplexum 1722-ben visszakerült a földesúr kezelésébe, akinek a jószágok hasznosítására különböző javaslatokat tettek. A Diósd pusztán levő csalitos erdő jó volna az érdiek számára faizó erdőnek és maga a puszta „jó volna juhoknak tartására". Űjból említik az Ebvárat, „jó magas kőfalból lévén és félfödél alá vétetvén kis reparálással" megfelelne a fenti célnak.

88 Az uradalom központjává Érd válik, lassan benépesül és 1715-ben 14 jobbágy és 19 zsellércsalád lakja. A földesúr már provizort tart Érden, aki 1729. márc. 22-én eltiltja Törökbálint lakóit Érd, Berki és Diósd határának használatától.

89 Közben egy újabb királyi adománylevél erősíti meg az Illésházy család birtokjogát. III. Károly 1732. május 9-én Érd és Tárnok falvakat, Berki és Diósd pusztákat, amelyeket az Illésházy család régi jogon, még a török uralom alatt is bírt Illésházy József grófnak újonnan adományozta az ausztriai ház iránt mutatott hűségéért és atyjának Illésházy Miklós volt magyar kancellárnak érdemeiért.

90 Az új földesúr azonban alig három évre rá, 1735. jan. 10-én Érd mezővárost, Tárnok, Diósd és Berki pusztákkal Pongrácz Andrásnak, illetve leányának Pongrácz Évának, Péterffy János feleségének 15,622 Ft-ért elzálogosította. A Péterffy család egészen 1750ig bírta az elzálogosított jószágokat

91 A történetírónak joggal teszik fel a kérdést: hát mikor is történt Diósd újjátelepülése? Ezt az eddig előkerült források alapján nem sikerült megnyugtatóan megállapítanunk. Az érdi urbárium 1767-ben még nem tesz említést Diósdról és az úrbéri Kérdőpontokra adott válaszok sem térnek ki rá. Ennek két oka lehet: vagy nem volt úrbéres település, avagy egyáltalában még nem volt lakott hely. Diósd telepítési szerződése eddig még nem került elő. Abból a tényből viszont, hogy Illésházy János 1772-ben a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére kápolnát emeltetett, — az arra vall, hogy lakosságnak már lennie kellett. Ezt a kápolnát ma Szent Gellért kápolnának hívják és ma az iskola udvarán áll. A fenti adatokból joggal arra következtethetünk, hogy a puszta benépesítése 1770 táján indulhatott meg. És valóban a legelső Fejér megyei dikális összeírás, amely Diósdot említi, 1774-ben kelt. Ekkor már 12 ház állott, ezekben pedig húsz család élt, akiknek összesen volt 17 tehenük és 92 kapás szőlejük.

92 Ez már olyan jelentékeny népesség volt, amit már a megyének is illett összeírnia. A húsz családból tíz házas zsellér, kettő házzal rendelkező özvegy és nyolc alzsellér, vagy hazátlan zsellér, néha lakóknak is mondták őket. Két házas és egy hazátlan zsellérnek nem volt tehene, a többinek családonként egy-egy. Viszont mind a húsz család kisebb (két kapás) vagy nagyobb (legfeljebb nyolc kapás) szőlőt mondhatott a magáénak. A zsellérek vagy az uradalomba, vagy más szőlőbirtokoshoz jártak el dolgozni és a munkájukból tartották fenn magukat. Mi-