Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)
Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Dég
a búza zömét az uradalmak termelték. Kukoricából viszont nem sokkal több mint a termőterület fele tartozik ide (1235 hektár) 60 , ami arra mutat, hogy a parasztgazdaságok igyekeztek takarmányozó állattenyésztést folytatni. A mezőgazdaság legfőbb ága az állattenyésztés. Az állattenyésztés adatai: 61 Év szarvasmarha ebből ló juh baromfi sertés igásökör 1895 2823 1190 461 10683 11463 4146 1911 3136 880 484 5815 ? 5907 1935 1998 140 558 1002 16891 11309 1932-ben gazdáké 309 10 231 — ? 614 1942 1641 238 773 655 ? 8711 Az állattenyésztésben megfigyelhető bizonyos mértékű átalakulás. Különösen a szarvasmarha-tenyésztésben a század eleje óta hanyatlás tapasztalható. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy egyrészt az igásökrök száma csökken, másrészt a gyengébb minőségű magyar szarvasmarhák száma. 1895-ben még 1630 a számuk, 1911-ben 1049. A lovak száma állandóan nő. A juhtenyésztés csökkenő tendenciát mutat, viszont annál erősebb a sertések számának növekedése (ami a kukoricatermeléssel függ össze). Érdekes, hogy a gazdáknál sokkal magasabb a lovak aránya, mint az uradalmakban, viszont ökröt alig találunk. Általában úgy látszik, a gazdák a század közepén állatot elsősorban szükségletükre tartottak, aránylag magas a tejelő tehenek száma — 181. (Viszont ezek közül még mindig 176 magyar!) A juhtenyésztés csak a nagybirtokokon történt. Ügy látszik, a baromfitenyésztés a '30—40-es években nagyobb mértékű lett, bár a baromfistatisztikák rendkívül megbízhatatlanok. A tyúkfélék mellett 744 liba arra utal, hogy sok a nedves terület. Az intenzívebb baromfitenyésztésre utal az is, hogy a faluban 4 tojáskereskedő működik 1930-ban. 62 Érdemes megjegyezni, hogy 1895-től 1911-ig a bivalyok száma 40-ről 99-re emelkedik, számuk még 1942-ben is 7 darab, ami szintén arra mutat, hogy sok volt még a nehezen művelhető, mocsaras terület. Néhány egyéb állatfaj közül viszonylag nagy a szamarak száma (1895-ben 31, 1942-ben csak 4), a kecskéké 1895-ben 7, 1942-ben 28, a méhcsaládoké 160-ról 338-ra emelkedett. 63 A gyümölcsfák száma 1895, illetve 1935-ben alma 502, illetve 126, körte 403, illetve 1294, cseresznye 212, illetve 738, meggy 634, illetve 1353, őszibarack 252, illetve 741,kajszi 145, illetve 892, szilva 479, illetve 949, dió 233, illetve 730, eper 1418, illetve 544. Ezen kívül már 1902-ben faiskola is működött a községben. A kecske, szamár tartása, valamint az egyre több gyümölcsfa egyaránt arra mutat, hogy a szegények sokféle módon próbálják nyomorukat enyhíteni. Az erdők mennyisége teljesen jelentéktelen. Még ennél is kisebb jelentőségűek a szőlők, mégis 1908-ban 56 gazda fizet boradót. Maga a község már 1908-ban teljesen elkülönült az uradalomtól. A jegyző tudtával elkülönzés iránt törvényes eljárás nem folyt. 66 A községben legeltetési társulat működött, melynek szabályrendeletét 1907-ben készítették, birtoka 1935-ben 142 kh. 67
