Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)
Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Dég
16 a háznélküli, 1 fiútestvér, 26 fiú, 3 lány, 1 szolgáló, 12 kézműves, 1 kereskedő, 94 ház, 28 igásökör, 17 fejőstehén, 15 meddőtehén, 90 3 évesnél idősebb, 2 2 évesnél idősebb ló. Saját szőlője a falunak nincs, de a parasztok a közeli szőlőben munkaalkalmat találnak. Földje termékeny. 34 Nyilvánvaló, hogy 1768 és 1788 között nemcsak jelentékeny a bevándorlás, de megindul a majorsági gazdálkodás is, erre mutat a nagyszámú zsellér. A telkes jobbágyokat is belterjes gazdálkodásra szorítják, növelik azok földművelését, ennek kapcsán szaporítják a telkes jobbágyok számát és csökkentik a telkeket. Könnyű elképzelni, hogy a régi nagy telkeket, nagyobb részük majdnem két jobbágyteleknyi, akár a családon belül is megosztották, a nők is kaphattak a telekből, hogy el tudják viselni a felemelt robotot. Ezen kívül a jobbágy telkek jelentős részét elvették, és az uradalomhoz csatolták majorsági földként. A II. József korabeli katonai leírás Fejér megyéhez számítja. Kis templomát, gabonapadlását, mocsaras vizeit említi meg. A rétek többnyire mocsarasak, de száraz legelői is vannak. Az utak általában jók. Uralkodó magaslata a Szilas hegy, melyen szélmalom áll. 35 A lecsapolás ügyében 1843-ban készült terv, melynek ügyében a megye a helytartótanácshoz ír. 36 Fényes Elek kiemeli nagyfontosságú gazdaságát, elsősorban kitűnő merinó juhászatát, telivér ménesét, svájci tehenészetét. Fontos megállapítása, hogy mocsarait lecsapolták, és hogy földesura (egyedül?) Festetich Antal, 37 tehát az 1843-as terveket végre is hajtották. A néhány adatból úgy látszik, hogy bár a falu szervezete már kialakult, a majorsági gazdálkodás a jellemző, a legfontosabb az álattenyésztés, de a parasztság állattenyésztése nem jelentős. A kezdetben kiadott jobbágy telkek egy részét a földesúr megszerzi, és az újonnan betelepült jobbágyok kis földön gazdálkodnak. Viszont a lecsapolások kapcsán megnő a termőterület, ahová további lakosokat telepítenek. Megszűnik a compossessoratus is, a Festetichek egyedül birtokolják a földet. A református iskoláról első adatunk 1780-ból való. Ekkor 17 Ft készpénz volt a tanító fizetése, búza „szemül" 20 pozsonyi mérő, őszi és tavaszi árpa 8—8 pozsonyi mérő, kukoricaföld 1 lánc, fa 1,5 öl, só 25 font, stóla: gyertya 7,5 font, kert két résznyi és őröltetés szükség szerint. 1828ban 12 ezüstöt kap, 25 pozsonyi mérő szemes búzát, 25 pozsonyi mérő sót, 30 font húst, 14 pozsonyi mérőre való kukoricaföldet, 2 pozsonyi mérő ölfát, 2,5 öl káposztáskertet, faggyút, 12,5 fontot és temetés utáni stóla ját. 1845-ben „jól működő" a református iskola, de csak 10 fiú és 8 lány jár ide. Az iskolában segédtanító tanítja a növendékeket. 38 Hogy katolikus iskola mikor létesült, arról adatunk nincs, jóllehet a katolikus lakosság több lehetett a reformátusnál. A XIX. század elején < : pül fel a máig is szépen megmaradt Festetich kastély. Kétemeletes, 3-4—9 nyolcoszlopos középrészi timpanonnal, 4+3 tengellyel. Hátsó homlokzata 1+4+4 kétoszlopos timpanonos középrész, 4+4+1 tengelyes, melyből a két szélső nagy tengely kiugrik. Belül szokatlan elrendezés, hogy az ovális 1 díszterem bal oldalrizalitba került. Ez
