Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csősz

ő tényleg birtokban volt, a Zichyek kényszerültek pert indítani nyilván a királyi tábla előtt.

33 A per részletes adatait nem ismerjük, de tényleg Salomvári özvegyének második férje, Kiss Sándor maradt birtokban és most már csak ő perlekedett a Márkus lemenőkkel abban a kérdésben, mekkora rész illeti a pusztából őt, és mekkora a Márkus lemenőket.

34 A Salomvári—Márkus vita a puszta megosztásáról már 1720-ban megindult, de ekkorról csak néhány tanúvallomás maradt fenn arról, hogy a Baglyás halomtól az öreg-Aszó végében levő Seikos bokrosig terjedő részt a polgárdi és battyányi bérlők kaszálták ugyan, de mint Salomvári János részét. Tudták ,hogy az Csőszhöz tartozik, de nem Márkus Gergely birtoka.

35 Molnár Péter szilasi lakos viszont arról tett vallomást 1721-ben, hogy Márkus Gergely leányai csőszi birtokrészeiket mint öröklött birtokukat bírják, nem pedig Salomvári kegyelméből.

36 A puszta már 1703—4-ben lakott volt, hacsak néhány család élt is benne.

37 Hogy jövedelmet hozhatott, azt mutatja a székesfehérvári prépost felháborodott tiltakozása a budai kamarai adminisztrációnál, amiatt, hogy a csőszi vetésből nem engednek neki tizedet szedni, hanem azt a fehérvári harmincados szedte be.

38 A kuruc háború alatt azonban a puszta megint lakatlanná vált, 1710—14-ben is lakatlan maradt

39 Valószínűleg ez lehetett az „a háborús idő", amikor a helyi monda szerint a Márkus családbeliek „eloszlottak" Csőszről.

40 1721-ben azonban néhány Márkus leány már Csőszön lakott.

41 Ugyanekkor Salomvári Jánosnak is volt itt majorja.

42 A Márkus leszármazók és házastársaik reformátusok voltak. 1733-ban pedig Acsádi Ádám veszprémi püspök Csőszt a többségükben reformátusok lakta falvak közé sorolta.

43 Ekkor tehát már a Márkus leszármazók családostól nagyobb számban éltek itt. 1754-ben ugyan a nemesi összeírás csak 5 nemes családot jegyzett itt fel, köztük azonban 3 Márkus családfőt,

44 valamennyien birtokos nemesek, tehát közbirtokosok, az összeírok azonban a Márkus leányok férjeit nem minden esetben fogadták el igazolt nemesnek. 1774-ben — a csak nem nemeseket érintő adóöszszeírásban — Csőszön 11 agilist, (nemes leány nem nemes férjét vagy leszármazóját), 5 hazátlan zsellért, és 2 szolgát írtak össze.

45 Ekkor nyilván meggyorsult a betelepedés. 1785-ben II. József népszámlálásában Csősz már 508 lélekkel (105 családdal) szerepel, ebből nő 256, 1—12 éves gyermeg 68, 13—17 évesgyermek 21. A fiatal gyermekek jóval nagyobb száma is a település frisseségére mutat, hisz' nyilvánvalóan főleg fiatal házasok költöztek ide. A 158 férfiból 48 nemes, 101 zsellér, 3 mesterember, és 6 egyéb.

46 Talán érdemes megemlíteni, hogy egy cigánycsalád is volt köztük, 2 fiúval.

47 A település új és kevéssé jelentékeny voltát bizonyítja az is, hogy II. József országleírása sem tud mást mondani róla, csak hogy Soponyától 3/4, Polgáritól 2,1/2, Táctól 1,1/2 órányira van. 47/a A népesség a további évtizedekben is erőteljes szaporodást mutat. 1830-ban 806,

48 1836-ban 882 lakost.

49 Közülük 1828-ban 122 volt az adózó. Telkes jobbágy egy sem volt, csak 2 házas, 32 hazátlan és 7 kézműves. (2 csizmadia és 5 takács.

50 Az 5 takács érthető, mert a vizenyős területen nyilván jelentékeny len- és kendertermelés folyt, amely ennyi takácsot munkával elláthatott, de ez aligha volt a helységen kívüli piacra termelés. 1830-ban már 28 volt az itteni izraeliták száma,

51 ami némi helyi kereskedelemre mutat, bár a kocsmabérlők is mindig izraeliták voltak. 1838-ban a nem nemesek összes száma 438 főt tett ki. Ebből 202 a nő, 129 a 17éven