Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csősz

aluli fiúgyermek, de csak 3 kézműves. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az inkább háziipari keretekben dolgozó takácsokat most nem számították ide. Az összeírás szerint 40 a paraszt, ami tévedés, hisz' jobbágytelkekről nem tudunk, alkalmasint a zsellérek egy részét számították ide. 45 a zsellér, hazátlan zsellér és a kertész, 19 nemesek szolgája. Ez utóbbiak nyilván nemeskéri Kiss Sándor, esetleg néhány jobbmódú közbirtokos gazdasági cselédjei. Ezt erősíti meg az 1846. évi adóösszeírás, mely 65 háznélküli zsellérről és 4 kézművesről, meg 1 kereskedőről tesz említést. Jobbágyokról nem, de érdekes módon szolgákról sem.

52 1850-re a lélekszám eléri a 919et, ami reális számnak látszik, összevetve az 1830. évi 806 lakossal. 185l-es ezek négy német kivételével mind magyarok. Az izraeliták száma 22,

53 tehát némileg csökkent 1830-hoz képest. Fényes 1851-es adatai ennél jóval kevesebbet mutatanak ki, 840 lakost, (az izraeliták száma nála is 20).

54 Az 1830-as adatokkal összevetve azonban a hivatalos népszámlálás adatait kell helyesnek elfogadnunk. A puszta lakosságának súlypontját természetesen a nemesek jelentették, bár 1785-ben lélekszámuk nem egészen a fele volt a zsellérekének, de az egész földvagyon az övék volt, és szervezettek is voltak a közbirtokosság révén, de őket illette a nemesi privilégiumok által nyújtott védelem is. Némelyikük vagyona egészen csekély volt. 1821-ben nemes Szalay Istvánnak mindössze egy szobácskája, egy kamrája és 3 mérőre való (másfél magyar hold) földje volt, amit felesben műveltetett, mert állata sem volt.

55 1828-ban nemes Balogh Pálnak egy hold földje, és egy kis házacskája volt csupán.

56 Az 1843-ban összeírt nemesek közül 2 más helységben szolgált, mint béres, 3 pedig részben vándorló — másutt élő mesterlegény volt.

57 Nemesi privilégiumuk azonban védelemben részesült. 1832-ben nemes Huszár István Balogh Ferenc és Nagy János a székesfehérvári vásáron nem

1 voltak hajlandók helypénzt fizetni, ezért elvették bundájukat, egyiküknek gyeplőjét és rudazó kötelét. Ezt mint a nemesi privilégium megsértését, a megyei nemesi közgyűlés is tárgyalta és erélyesen fellépett a városi hatóságokkal szemben.

58 1833-ban a csőszi agilisok tetteik panaszt, hogy az adókivetésnél és egyéb terheknél (pl. az útépítési közmunka), őket a nem nemesekkel veszik egy tekintet alá. A megyei közgyűlés bár beadványuk sértő hangja miatt eljárást indított ellenük, a megye országgyűlési követeit utasította, hogy az agilisok közterheinek szabályozása érdekében törvényes rendelkezést indítványozzanak az országgyűlésen.

59 Persze, a nemesség egész lélekszámára csak bizonytalanul tudunk következtetni, mert az összeírások csak a felnőtt (tehát 1819 után megyegyűlési szavazatra jogosult) férfiakat tüntetik fel. A nemesség összeírásai mégis érdekes képet mutatnak. 1756-ban még csak 3 családi nevet viselő 5 családfőt

60 tüntetnek fel, ezek azonban valamennyien birtokos nemesek. A puszta ekkor még gyéren lakott volt, a közbirtokosságnak nem is valamennyi tagja élt ott és talán a nemesség elismerését is szigorú vizsgálat előzte meg, bár a fentiekben láttuk, hogy eredetileg Márkus Péter sem volt nemes, csak birtoklása alapján fogadták el nemesnek, talán ekkor sikerült a gömöri Márkus családdal való kapcsolatát, abból való leszármazását igazolnia. 1809-ben már 14 családi nevet viselő 21 nemes családfőt, összesen 40 férfit (a megye nemességének 1 százalékát) írták itt Össze. Közülük 15-en bir-