Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos – Záborszky Miklós: Csór
1774 1786 1828 1846 41 41 52 34 73 23 142 53 18 99 1100 42 ioi 52 102 A telkes jobbágyok számának csökkenése még nem jelentene feltétlenül szegényedést, hisz adott alkalommal előnyösebb volt a kevesebb robottal sújtott zselléri állapot, ha a zsellérnek módja volt földet bérelni vagy irtást művelni. De a minden vagyoni eszköz nélkül maradt, kizárólag napszámos munkából élő hazátlan zsellérek folytonos gyarapodása világosan jelzi az elszegényedést. A földmívelésen és állattenyésztésen kívül pedig alig volt más munkalehetőség. Igaz, 1938-ban 5 103 1774-ben 16, 1828ban 21, 1846-ban 15 kézművest is összeírtak a faluban, 104 de minthogy ezek a kor szokása szerint csak a téli időben dolgoztak az iparban, ez nem igen jelentett többet mint a falu szükségletének ellátását. De még ezeknek száma is csökkent 1846-ra. Egyedül a csóri malmok jelentettek komoly jövedelmet. Megesett, hogy csóri molnár Fehérvárra került, viszont fehérvári polgárok rendszeresen Csórótt őrlettek, az 1760-as évektől az egyik csóri malmot a fehérvári csapók használták, de ők is összeütközésbe kerültek a csóri földesúrral. 105 1828-ban pedig már csak egy malom működött a korábbi kettő helyett. Az ipar ekkor 1—1 molnárból, tímárból, csizmadiából és kerékgyártóból, 2—2 takácsból és kádárból, 3 kovácsból és 8 posztóművesből állt. Az utóbbiak nyilván a már említett fehérvári csapók emberei lehettek. Viszont 1838-ban 31 szolga volt a faluban, 106 korábban vagy egyáltalában nem volt vagy legfeljebb egykettő. Ez arra mutat, hogy kezdett kiépülni a földesurak földmívelő majorsági gazdálkodása, ahol a robotosok mellett állandó cselédekre is szükség volt és a nincstelenek akár cselédnek is elszegődtek. 1828-ban az úrbéresek kezén 440 magyar hold szántó, 110 kaszás rét és 50 hold szőlő volt. Ennek jelentékeny része azonban nem a helybeliek kezén volt hanem 109 extraneusén. 107 1768-ban a jobbágyok kezén még 614 hold szántóföld és 230 szekér szénára való rét volt, 108 tehát ez a terület hat évtized alatt harmadával csökkent, holott az összes jobbágytelkek száma 1768-ban 22 1/4 telek volt, a Bach-kor kezdetén pedig 27 1/2. 109 Igaz, ez utóbbihoz hozzászámították a házas zselléreket is bizonyos arányban, tehát valóságban az úrbéres telkek száma nem nőtt. Az elszegényedés oka nemcsak a magasan számolt robot, és az urbáriumkor új teherként bevezetett évi 1 Ft cenzus volt, hisz az urbárium előtt cenzust nem fizettek. 110 Megfelelt a valóságnak a csóri jobbágyok által 1787-ben a Helytartótanácshoz benyújtott panasz, mely szerint Marich István elvett a falutól földet, rétet, legelőt, úgy, hogy a csóriak kénytelenek ugyanazon uraságtól másutt legelőt bérelni, robotot pedig az Urbáriumban előírtnál többet követel, sőt, a katonai beszállásolás céljára a község által 300 forintért épített házat az alispán Marich kezére adta, aki 34 Ft-ért bérbe adta. 111 Pedig ezt megelőzőleg a csóri jobbágyok egyezséget kíséreltek meg a földesúrral, melyben a földesúr vállalta volna, hogy az elvett kvártélyház helyett másikat épít a község részére, a letiltott és elárkolt legelőt visszadja, viszont a falusiak vállalták, hogy a legelő egy részét a robotban is használt állataik számára elkülönítik, és azt más állatok elől tilosban tartják (ökörtilos). Az igás robotot annyi
